Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1875-1879.

1876. október 12.

A dunamelléki reform. Egyházkerület által a templomi és halotti énekek javítása ügyében kiküldött bizottságnak a nevezett egyházkerület 1876-dik év november hó 12. s következő napjain tartott közgyűlése elé beterjesztett jelentése*) Főtisztelendő egyházkerületi közgyűlés! A főtiszt, egyh. kerület m. é. májushó 22. s következő napjain tartott közgyűlésének 72. sz. a. hozott határozatával a templomi és halotti énekeskönyvek és azok hangjegyei javításának eszközlése végett, oly megbízással küldettünk ki, hogy „legjobb belátásunk szerint" „részint a meglevő énekek és dallamok közül a jobbakat összeválogatva," „avagy a meglevők egy némelyikét módosítva, javítva, részint ujakat" „szerezve, avagy a külföldi e nemű s kiválóbb termékeket átültetve," „készítsünk oly munkálatokat, melyekkel a jelenleg használatban levő" „halotti és templomi énekeskönyveink felcserélendők lennének; e mnn-" „kálatokról való jelentésünk annak idejében beváratván." Minél inkább úgy hangzik e megbízás, mint csaknem teljes hatalom adás, annál elevenebben kell éreznünk a velejáró nagy felelősséget, a feladat nem közönséges mérvű nehézségeivel szemben. Mert úgy vagyunk meggyőződve,"hogy egy, az feg^fMz és a hivek lelkiéletébe átment s nemzedékeken át érvényben álló, majdnem symbolikus-könyvi tekintélyre jutott énekeskönyvnek, kivált a templominak, oly nemű és arányú reformja, a minőt az idézett végzés initiálni látszik, nem hajtathatik végre sem rövid idő alatt, sem aránylag kevés számú és korlátolt tehetségű egyének által. Sőt ily munkálatnak csak előkészületei is, épen az óhajtott siker érdekében, hosszabb időt s több erőt kell hogy igénybe vegyenek; s csak a követendő főelvek és az eljárás módjának megállapítása is érett és mindenoldalú megfontolása, többek közreműködését, sőt — mielőtt alkalmazásba vétetnek — az egyetemes helybenhagyás megnyerését követeli. Hozzá járulván még azon sajnos körülmény is, hogy bizottságunknak legérdemesebb s legtiszteltebb tagja, Arany János úr, gyöngélkedése miatt nem vehetett részt értekezleteinkben, s magát, legalább az előmunkálatok alatt, fölmenteni kérte, — egyébiránt későbbi közreműködését örvendetes kilátásba helyezvén, — arra láttuk utalva magunkat, hogy mindjárt a főelvek megállapításánál, megbízatásunk körét ez egyben túllépve, a főtiszt, közgyűlés utólagos jóváhagyása reményé*) A jelentés nagy örömmel tudomásul vétetett, s külön lenyomatban is minél szélesebb körben közzététetni határoztatott. 1