Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1870-1874.

1870. június 11.

9 1870. Junius 11. a hűtlen szolgának ura, a mely napon nem várja, és a mely órában nem tudja, és elválasztja azt és annak a hitetlenek közt ad helyet. A lelkészeknek kell, mint szellemileg vezéreknek, mindenek előtt felövedezni derekaikat s lámpáikat olajjal táplálni; ezek világosságának kell fényleni ugy, hogy mások is, látva jó cselekedeteiket, ditsőitsék a mennyei atyát. Kiilömben is sok helyütt lazulni kezd a kedves kötelék, mely a lelkészt s liiveket összefűzte, és bomol a viszony, melynél fogva azok egymás jóllétét s üdvét előmozditani hivatvák. Annak, hogy a szeretet lelke s béke angyala el elszáll egyházi körünkből, egyik oka az, hogy a lelkészi évi dijak rendesen oly csekélyek, hogy azokból az illető alig nélkülözhet, annálfogva alig engedhet oda parányt is: a liivek pedig azt is sokalják, a mit fizetniök kell s minden alkalmat megragadnak terhök könnyítésére s a lelkész dijának alábbszállitására. Kiválólag ama kérdés: Az egyház földeitől, melyek a lelkész és iskolatanitó használatában vannak, ki fizesse az adót? idéz elő keserű perpatvart. Azomban most, miután a pénzügyi minister ur, az egyházkerületek határozataival egyezőleg méltóztatott intézkedni, remélni s várni lehet, hogy ez ügykérdés többé nem lesz vita tárgya. A vallásszabadságnak elvileg hirdetése is szakadásra s izetlenségekre nyitott tágas kaput. E. kerületünk déli vidékein szaporodnak a nazarénusok; mert ezek, miután a vallásügyi ministerium szülötteik s halottaiknak anyakönyvbe vezetését elrendelte, ez intézkedésből azt magyarázzák ki, hogy az államkormány létöket nemcsak megismerte, hanem törvényesítette is, megelőzőleg a törvényhozást. Úgy vélem azomban, hogy ezen idegen égalji növény, melyet a külföldről ott vándorolt iparosok hoztak át hazánk földére, itt nem fog öröklőleg meghonosulni, ha a nazarénusok ellen nem forditatik gúny és üldözés, mi a szakadárokat csak szaporítja s aczélozza: ellenben megtéríti őket a várakozó türelem, az emberséges és szeretetteljes velők való bánás s nyájas társalgás. Az átalakulás jelen korszakában uj idomulást nyerendnek tanintézeteink is. Törvényjavaslat van letéve az országház asztalára, középtanodáink, lyceumaink s az egyetemet illetőleg. Mig az országos tör9 vényt nem olvassuk, alig intézkedhetünk kalauz s iránytű nélkül csak némi biztosággal is ezek érdekében. Egyedül a népoktatás s praeparandiákra nézve van szentesitett alaptörvényünk ; ez is zavaros ostrom alatt, annyira, hogy az irodalom s balinformatiók által a fogalmak is összezavartattak s a nézetek elhomályosultak. Tisztáznunk kell ezeket s versenyezve közre munkálnunk a magos és iidves czélra; mert, a próféta szerint, elvesz a nép tudomány nélkül. Különösöbben is hivatva vagyunk a jelen gyűlésen néptanitó-képezdénk ügyét hatalommal felkarolni s nagyszerű áldozattétellel elősegélni. A lefolyt év nevezetesb eseményeiről külön is hoznak jelentést az egyházmegyék jegyzőkönyvei s képviselői; a főbb tárgyakról s teendők-