Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1870-1874.

1870. június 11.

74 187©. Junius 17. oldatván, az ügy a felső-baranyai egyházmegye törvényszékéhez ujabb megvizsgálás és a beterjesztett ujabb okmányokat is figyelembe vevő érdemleges itélethozás végett visszaküldetik. H. Olvastatott a felsőbaranyai e. megyei törvényszék 1870 april 22 és 23 napjain Siklóson tartott ülésének jk. 4. sz. a. végzése, melyben tekintettel az e megyében több idő óta fennálló s ez úttal végzésileg is megerősitett azon gyakorlati törvényre, melynél fogva az egyh. megyébeli tanitók özvegyei és árvái a lelkészekéihez hasonló kegyelmi év élvezetében részesittetnek, Tóth Gábor né vaiszlói özvegy tanitónénak az egész kegyelmi év haszna, a tanitói lakban való maradhatással, alkalmas segédtanító tartás feltétele mellett megadatik és végzésileg biztosittatik. Ezzel kapcsolatban olvastatott a vaiszlói egyház lelkésze s elöljáróinak 1870 jun, 1-én kelt folyamodványa, melyben kimutatván, hogy az özvegy tanitónék kegyelmi éve s az e. megyei idézett végzésben erre vonatkozólag emiitett gyakorlati törvény csak némely egyházaknak a közelebbi években tanusitott kegyeletes érzetén, de nem valamely az összes egyházak beleegyezése és szavazata által alkotott statutumon alapszik, s hogy ily gyakorlati törvényt az e. megyei törvényszéknek az egyházak kihallgatása nélkül végzésileg megerősiteni jogában nem áll s nem állott; felemiitvén továbbá iskolájuknak a mult év nyarán elhalt tanitójuknak, — Tóth Gábornak betegeskedése folytán bekövetkezett elhanyagolt állapotát, s az özvegy tanitónénak az egyházi elöljárók iránti kihivó magaviseletét, — kérik a tanitó-özvegy számára kegyelem-évet adó, de semmi törvényes alappal nem biró idézett egyházmegyei végzés megsemmisítését, s ehhez képest megengedését annak, hogy közakarattal választott uj tanitójuk hivatalát elfoglalhassa. Végül olvastatott 24 felső baranyai tanitónak okmányok kíséretében felterjesztett folyamodványa, melyben a felső baranyai e. megyei törvényszéknek a néhai Tóth Gábor vaiszlói volt tanító özvegye ügyében a kegyelem-évre vonatkozólag hozott végzését a tanitók s özvegyeik érdekében figyelembe vétetni kérik. Az olvasott egyházmegyei végzés hozatalában vezérelvül szolgált azon szándék és tövekvés, hogy az elhalt tanitók özvegyeire és árváira várakozó keserű sors a kegyév megadása által némileg enyhittessék, kétségkívül felettébb nemes és méltányos; mint szintén azon egyházak intézkedése is, melyek a közelebbi évek folyama alatt a körükben elhalt tanitók özvegyeit a kegyév jótéteményében részeltették, csak elismerést s dicséretet érdemel. Minthogy azonban a tanítóözvegyek kegy-éve — miként ez magának a felsőbaranyai e. megyének idézett végzéséből is kitűnik — nem az összes