Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1870-1874.

1874. november 11.

nov. 11. t) 3. Bemutattatnak id. Sárközy Kázmér, Décsey Lajos, Antos János, Hamar András, Ács Gedeon, Vámosi Dániel, Boz<5 Pál, ifj. Gr. Ráday Gedeon,Dömötör Károly és Vizsolyi Gusztáv urak levelei,melyekben jelentik, hogy részint betegség, részint fontos elfoglaltatások miatt a gyűlésen, nem jelenhetnek meg. Tudomásul szolgál. 4. Gr. Ráday Pál hivatalos elfoglaltatásával, Fényes Elek és Varga János betegeskedésükkel indokolva jelentik, tanácsbirói hivatalukról való lemondásukat. Indokaik méltányoltatván, lemondásuk elfogadtatik. 5. Tisza Kálmán úr, ki a tavaszi közgyűlésen való megjelenhetésben és a tanácsbirói eskünek azon alkalommal való letevésében akadályozva volt, — a jelen gyűlésben megjelenvén, a tanácsbirói esküt letette, s székét a közgyűlés szives örömnyilvánitása mellett elfoglalta. 6. Világi elnök űr a fájdalom mély érzetével emliti fel, hogy egyházkerületünknek volt világi főjegyzője, ügyvéde, irattárnoka, s a magyarhoni ev. reform, egyházkerületek ügyvivője Polgár Mihály úr, kinek fáradhatlan munkássága, önzetlen buzgósága, egyházunk iránti őszinte érdekeltségé, szeretete felől jegyzőkönyveink több mint egy negyedszázad óta oly fényes és sokszoros tanúságot tesznek, f. év. Augustus 24-én elhunyt. Felemlíti továbbá, hogy az egyházkerületünket ért eme csapás a közelebbi napokban egy ujabbal is tetéztetett, elhalván f. év october 26-án Gózon Lajos úr, a felső baranyai ref. egyházmegyének pár év tized óta egyik legbuzgóbb legtevékenyebb világi férfia, előbb tanácsbirája, közelebbről pedig segédgondnoka. Az egyházkerületünket ért eme két rendbeli súlyos csapás felől szomorúan értesült a közgyűlés; a veszteségek felett érzett mély íájdalmát jegyzőkönyvileg is kifejeztetni, s az elhunytaknak áldott emlékét jegyzőkönyvében megörökítetni elrendelte. 7. Ezzel kapcsolatban püspök úr jelenti, hogy tekintve azon hosszú sorára az érdemeknek, melyeket bold. Polgár Mihály magának egyházkerületünk irányában szerzett, tekintve más felől azon számtalanszor nyilvánitott elismerést s hálát, melyet egyházkerületi közgyűléseink a boldogult iránt oly sok alkalommal jegyzőkönyvileg is kifejeztek, tekintve azon általános szeretetet s kegyeletet, mely a boldogultat, s illetőleg most már emlékét mindnyájunk részéről környezte s illetőleg környezi, — előlegesen intézkedést tett az iránt, hogy a