Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1870-1874.

1872. május 25.

18T2. Májas 27. 65 fekte ttetett s a nőági örökösök a kir. fiscustól csak is az első szerző által befektetett 187,000 frt. impetrationalis összeget követelhették, a mint hogy a 2-ik r. alperes kir. fiscus saját perirataiban ki is jelentette, hogy a párdányi uradalombeli leltározott épitmények becsértékét a jószágon fekvő terhek levonásával a nőágnak, vagy az erre tőrvény, a vagy végrendelet szerint jogositottaknak kifizetni tartozik. A kir. Tábla azonban 1871 Sept. 19-ik hozott Ítéletével az első birósági sérelmes Ítéletet helybehagyta, de csupán azon egyetlen indokból, mert szerinte a leányági örökösök már az adományos s első szerző akarata szerint a királyi adomány levélnél fogva zálogjogot nyertek nem csak a párdányi uradalomba fektetett 187,000 frt. impetrationalis összegre, hanem az ezzel egy jogi tekintet alá es ő minden egyéb későbbi beruházásokra is, igy tehát ezen a kir. kincstár által megtérítendő beruházások értékéről néh. gr. Buttler János sem élők között sem halál esetére rendelkezni jogosítva nem volt. Ezen nem kevésbé sérelmes, mint törvényes alapot nélkülöző másodbirósági Ítéletet felperes superintendentiák részéről szinte fellebbezvén, a föllebezésben továbbá is hangsulyoztatott, hogy a párdányi beruházásokról gr. Buttler János hazai törvényeink értelmében mind élők között mind halál esetére éppen oly szabadon és korlátlanul rendelkezhetett, mint más egyéb szerzeményeiről, annyival inkább, mert a párdányi uradalom első szerzőjének tulaj donképen gr. Buttler János tartandó, miután a koronás fejedelem által 1794 évben kiadott sanőág által beperesitett kir. megerősítő levélben a párdányi uradalom magának gr. Buttler Jánosnak is adományoztatott s annak birtokába már egyenesen a nevezett gróf statuáltatott, kivel a birtokba iktatásnak ellenmondott nő testvérek a kir. Tábla előtt transigáltak. Továbbá kiemeltetett a felebbezésben, hogy maga a 2-od rendű alperes kir. fiscus is beismerte a perben, hogy törvényeink szerint az utolsó fimaradék is jogosítva volt saját szerzeményeiről rendelkezni, s hogy ő a párdányi uradalomba fektetett és kellőleg bebizonyított beruházásokat nem csupán kizárólagosan a nőágnak, hanem az erre törvény vagy végrendelet szerint jogositottaknak, igy tehát a felperes superintendentiáknak is kifizetni tartozik, annál inkább, merthogy a néh. ^•r. Buttler János által a felperes superintendentiák részére tett s pénzbeli számszerű mennyiségben meghatározott élők közötti ajándék szintén oly teher, melyet a fiág, illetőleg a fiágbeli utolsó birtokos fektetett az adományos jószágra — kétségbe hozni nem lehet. Azonban, fájdalom ! a m. kir. Curia, mint legfőbb Ítélőszék 1871. dec. 19 és 20-ik napjain hozott ítéletével a másodbirósági Ítéletet, a mennyiben azzal felperes superintendentiák keresetüktől elmozdittattak — az ősiségi nyilt parancs 9. §-a alapján helybehagyandónak találta, holott ez indok is fentebb a 6-ik pontban előre megczáfoltatott. E 20 évig folytatott perben szükségelt bélyegek, dijjak, íratásokra s az eljárt bíróságokhoz N.-Becskerekre, Temesvárra, Debreczenbe 5