Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1870-1874.

1872. május 25.

1872. május. 27. 61 élők közötti ajándékozássá változtatta s ezen ajándékát még életében tényleg átadta a felperes superintendentiáknak, a kereseti beruházások miségét, mennyiségét és pénzbeli értékét hitelesen kimutató okirat s az erre vezetett, általa sajátkezüleg aláirt ajándékozási nyilatkozattal. Az élők közötti ajándékozás tehát, annak a felperes superintendentiák részéről történt elfogadásával s az ajándékozási okiratnak tényleges átvételével consummáltatott s ezen ajándékozási jogcselekményt maga gr. Buttler János utóbb tett végrendeletében is már consummáltnak beismerte, felperes superintendentiák pedig, az elajándékozott épületeket, mint a párdányi uradalom tartozékát és igy természetileg ingatlan tárgyakat, az azokra vonatkozó összeirási, becslési és ajándékozási okiratnak tényleges átvétele által jogi fogalom szerint szintén átvették, mi sokkal érvényesebb átadási és átvételi mód vala, mintha csak puszta jelképi átadás és átvétel történt volna a helyszinén. 2. Egyébiránt, ha netalán tisztán végrendeleti hagyományozásnak volna is gr. Buttler János jogcselekménye tekintendő : a párdányi beruházások, mint a végrendelkező, illetőleg hagyományozó grófnak saját kizárólagos szerzeményei e jog czimen is csak a felperes superintendentiákat illetik, és illethetik, gr. Buttler János, mint a nemesi osztályhoz tartozott szerző, hazai törvényeink értelmében a maga szerzeményéről nem csak élők között, hanem halála esetére is szabadon és jogérvényesen rendelkezhetvén s őt ebbeli törvény-biztositottajogának gyakorlásában a párdányi uradalomra vonatkozó kir. adomány levél tartalma annál kevésbé korlátolván és korlátolhatván, mert külömben is maga gr. Buttler János a koronás fejedelemtől királyi megerősítést nyert az érintett uradalomra s abba már egyenesen ő személyesen lett beiktatva, de külömben is 3. gr. Buttler János a maga nőtestvéreivel tett perbeli egyességekben bár mely néven nevezendő tulajdon szerzeményeire nézve saját szabad dispositióját határozottan és kifejezetten fentartotta. Ide járul 4. hogy felperesek a néh. gr. Buttler Gábornak még 1792. évben történt halálakor hivatalosan felvett leltárból kézzel foghatólag kimutatták, hogy az 1856-ik évben tettleg fennállott, összeirt, megbecsült s 9 2. r. alperes királyi kincstár birtokába, a szállományi uradalmon fekvő törvényes teherképpen átháramlott párdányi épületek mind néh. gr. Buttler János által emeltettek s igy annak kétségtelen szerzeményét képezik, azokról tehát nevezett gróf mind élők között, mind halála esetére szabadon rendelkezhetett. 5. Kimutatták felperes superintendentiák, hogy az állítólag gróf' Buttler János által elidegenített ősi javaknak az 1. r. alperes nőág részéről vitatott recompensatiója az ősiségi pátens 10-ik §-a értelmében többé per tárgyát nem képezheti; de ezen ellenkövetelés külömben is valótlan, igazolva nincs s a párdányi beruházásokat is legrosszabb esetben sem terhelteti, hanem csak gr. Buttler János végrendeleti átalános örököse irányában lehetne külön per utján érvényesíthető. Ellenben