Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1870-1874.

1872. május 25.

1872. május 25. 7 Az e. megyék jegyzökönyvei, a hivatalos iratok csak a gyűlést megelőző napok sőt órákban küldettek be tömegesen, miket gondosan megolvasni az elnökségre nézve physikai lehetetlenség volt, annyival inkább a jegyzői hivatalnak áttanulmányozni s előadásra elkésziteni. A legfontosabb ügyek menete fennakadott, a népiskolákról a kellő jelentések hiányzanak, az isk. gyámpénzről szóló határozataik a gyülekezeteknek be nem szedethettek, a tanitó képezde érdekében kiosztott aláírási ivek be nem küldettek, s a t. sőt az egyházmegyék által államsegélyben részeltetés végett ajánlott egyházközségek is elmulasztották kérvényeiket a bizottsághoz eljuttatni. Ugy látszik, a magyar embernek eredeti s egyetemes nyavalyája, melyben gyermek korán kezdve élte végéig sinlik, —miszerént örökké politikát űz, az ország s világ sorsát döntögeti, e miatt családi s hivatali dolgait elhanyagolja, — minélfogva a kézműves a választások előtt műhelyét, a kalmár boltját, munkatevő szerszámait a szántóvető hetekig elhagyja, nagyot iszik a hazáért s felsivit, — államok s országok viszonyairól, hadseregek előállítása s fölszereléséről, bankok előteremtése, közlekedés és kereskedelemről, államgazdászatról s több oly tárgyakról perorál és disputál, mikről fogalma sincsen, — ez idő szerint meglepte több lelkésztársaimat, káplán urakat s isk. tanitókat is, kik a politizálásban ismerik fel az egy szükséges dolgot és teendőt; annyira, hogy a politikai pártok lobogó zászlóival itt templomok s tornyok profanáitatnak, ott a paplakok s isk házak jelöltetnek ki az ellenpárt szenvedélyes rohamának tárgyaiul. Ezt tenni nem illik, megengedni nem szabad. — Vajha eszünkbe s szivünkre vennők Urunk igéit : Az én országom nem e világból való — keressétek mindenek előtt isten országát s annak igazságát és mindenek megadatnak* tinéktek; bár inkább azzal tanusitanók hazafiságunkat, hogy a reánk bizott nép értelmiségét gyarapitsuk iskolában s felnőttek között s annak erkölcsét szeliditsük, nemesítsük, — a felsőbb tanintézeteket virágoztassuk, jól ismerve Hóseás intését: Elvesz a tudomány nélkül való nép, s megemlékezve nagy költönk bölcs mondatáról: Minden ország talpköve, támasza, a tiszta erkölcs, mely ha megvesz, Róma ledül s rabigába görbed. — Esiegyen honszeretetünk, mint a jótékony napmeleg, mely a tavasz zsengéit kifejti s érleli, nem kiégeti; — mint a hűsítő szellő, mely elevenít s ne szirokkó, mely a virányt leperzseli, — mint az üditő harmat és eső, mely nevel és táplál s ne felhőszakadás, mely ront s pusztít. Nekünk legszebb, legdicsőbb hivatásunk békét hirdetni s eszközölni, a szeretetet éleszteni, a kölcsönös türelmet s kíméletet prédikálni. Vajha kérelmemmel ne késtem volna el! Váltig félek, hogy igen, — s úgy látom, ha a nagy hazafiság miatti mulasztá sainkat helyre hozni, hiányainkat pótolni, a megbomlott rendet helyre állítani akarjuk : nekünk jövő sept. hó utófelében múlhatatlanul gyűlést kell tartanunk. Munkálkodásaink rendes folyamát megszaggaták hivatal — és lelkésztársaink haláleseteiig. Meghaltak: Gerenday József tolnai főes-