Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1870-1874.

1870. június 11.

14 1870. .1 miius 11. tiik s az ügykérdést tárgyaltuk volna : alapelveket s vezér eszmékei állapítottunk meg, melyek a bizottságot következetesen irányozzák Ilyenek : a) minthogy az utalványozott összeg, az országgyűlés határozat? szerint, szorosan vett egyházi célokra, különösen a szegény egyház községek vallási szükségleteiknek és sürgős igényeiknek kielégítésére forditandó: ennél fogva a folyamodványok azon részletei, melyet iskolai célokra s szükségletekre, — milyenek az isk. telek szerzése iskolaház épitése, tanitók dotatiója s díjazása, — veszik a segélyt igénybe, — nem veendők tekintetbe. b) minthogy mindegyik egyháznak van kizárólagosan sajál teendője s terhe, melyet önmaga tartozik teljesíteni s viselni, és a melyeket helyette sem a testvér egyházak, sem az állam nem hordozhatnak, — milyenek, hogy saját papját, illetékes adóját maga fizesse oly kérelmeket, melyek oda céloznak, hogy a lelkész fizetési adóhátralékok államsegélyből fedeztessenek, nem lehet figyelembe venni; azért sem, nehogy ily előző eset s példa után a többi gyülekezetek felháborittassanak, s mintegy utasítva legyenek hátralékban maradni a lelkész évenkénti fizetésével s adóval, s az önmagukat illető teher viselését az állam segélyből igényelni. c) minthogy maiglan érvényben van a 19-ik Rendszabály, miszerint: „Torony és parochia építésében a superintendentia nem concurrál", mely rendszabálynak alapoka kétség kívül az, hogy a paplak épitése mindegyik gyülekezetnek saját teendője és terhe, a torony pedig nem istentiszteleti, hanem fényűzési tárgy : a bizottságnak nem lehet ignorálni e rendszabály érvényét. d) minthogy az államsegély főképen a szegény egyház-községek vallási szükségleteinek kielégítésére forditandó, a segély kiosztásánál kevésbe jöhetnek tekintetbe egyének szükségei, legkevésbé az özvegy papnék kérvényei, mert az államsegély nem özvegyi gyámpénztár s mert egyes özvegyek segélyezése által, mindegyik özvegy feljogosult leszen az államsegélyre igényt támasztani; mi által a szegény egyházak látnak rövidséget. 4. Ezen alapelvek s vezéreszmék megállapítása után a bizottság az államsegély kiosztásánál a következő tervet fogadta el : a) első rendbe helyezendők a templom építő egyházak, b) másodikba az adóssággal túlterhelt gyülekezetek, c) különös helyzetű s különös szükségletű eklézsiák, d) az egyes egyének. 5. A templom építő egyházakat ismét három kategóriára osztályoztuk : a) Elsőbe soroztuk azon egyházakat, melyek egészben uj templomot építenek, mert itt sok ezer a költség s nélkülözhetetlenebb a legjelentékenyebb segély. Ilyenek : Kórógy, a pesti német egyház,