Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1870-1874.

1871. június 3.

1871. Juniiis 4. 17 évben is jóltevőleg gyámolította a vaáli egyházat 60 frtal; Csizmadia József 108 frtot hagyott a pákozdi egyháznak márvány drasztala készitésére, s az elkészült asztalra Kovács István és neje 100 frt értékű terítőt készíttettek, Horváth Istvánné pedig egy uj pohár készítéséhez 40 frttal járult; D ienes Ferencz a vértesaljai özvegyárva segélyző pénztár javára 1000 frt alapítványt tett, s ezen kívül élte végéig évenként 40 mérő búzát igért az egyh. megye rendelkezése alá bocsátani. Legyenek mindezek neveik beirva az életkönyvébe! — Kisérje őket tiszteletünk s hálánk éltök pályáján, mely a jó Isten kegyelméből hosszú és áldott legyen! A népiskolákról, mennyiben foganatositatott az 1868-ik évi 38-ik f. ez.? hol mutatkozik előmenetel s virágzat, viszont hol tapasztalható a veszteglés s hanyatlás? valamint felsőbb tanintézeteink felől az egyházkerületi tanbizottság külön részletes tudósítást terjesztend elő, melyet megelőzni nem akarok: de nem szabad hallgatagon mellőznöm a n.-kőrösi egyház érdemét, miszerint az oly karba helyezte közös tanképezdénket, hogy a magyarhoni reform, egyházban ez idő szerint a maga nemében méltán egyetlennek mondható. Valamint a természetben borura derű és viszont következik: előterjesztésemben is, az örvendetes jelenetek után ismét sötét térre, épen a sirok közé kell bocsátkoznom; meri nem lehet felejtenem azon hitbajnokokat, munkatársainkat, kiktől egy év alatt a halál angyala megfosztott. Csendesen nyugszik immár koporsójában a szelidlelkü, jámbor Kontra János, tótfalusi volt lelkész, s Pest egyházmegyei főesperes, Szalay Sándor, e. kerületi buzgó tanácsbiró, az erős lelkű Nyáry Pál megrendülve valójában, drastikus, tragikus halállal vetett véget küzdelmes élete nagyra törekvésének. Elhunytak Kazinczy István mindszenti, Tafay Mihály ó-kécskei, Szánthó Pál bugyi, Szép Lajos tassi, Simon István kajászó-szentpéteri, Németh János harkányi volt lelkészek ; tanáraink sorából pedig kivágta a halál Márkus Elek pesti, Sóos Gábor kecskeméti gymnasiumi, Mádi Ferencz s Szabó Vincze jogakadémiai tanárokat. Nyugodjanak ők békében, kik hitöket megtarták s a nemes harezot megharczolák: áldott nevök s érdemök élni fog emlékezetünkben. • Midőn fájó szívvel soroljuk elő veszteségeinket, melyeket vallottunk : más részről szűkség reményre élednünk, tekintve a férfiakra, kiket a gondviselés nekünk vezérekül, munkatársakul rendelt. Harsány éljenekkel fogadtuk imént, ismét örömmel üdvezeljük elválasztott főgondnokunk Lónyay Menyhért urat, ki e diszes hivatalt oly foltét alatt fogadá el, hogy az egyházkerület tőle minél több időt, munkát, áldozatot igényeljen, mert nem akar árnyékéletet élni ; szívesen köszöntjük a buzgó, erélyes, ügyes, lovagias Kiss Miklós urat a bács-baranyai egyházmegye gondnoki székén, egyik legnehezebb állomáson, hol a tért Duna s Dráva megszaggatják, két bár társországban, három u. m. magyar, német, szerb nemzetiség lakó földén. Reménnyel várjuk a