Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1860-1869.

1869. május 22.

4 1860 Május 22 hogy ez a jogelv fentartása tekintetéből történt, miszerint ha az egyik egyház, jelesen a római katli. az államtól segélyt nyert és nyer, a megállapított jogegyenlőségnél fogva egyházunknak is részesülni kell államsegélyben. Kellő mértékű, arányos-e ezen segély? Kétségen kívül nem ; sőt annyira csekély, hogy ingyen sem fedezi legelső szükségeinket. GondolkQznnnk s gondoskodnunk kell tehát arról, mikép tarthatjuk fenn egyházainkat, s ezekben a mi szertartásaink szerinti istentiszteletet? hogy kíméljük egyh. vagyonunkat s jövedelmünket s ne fordítsuk nem szorosan egyházi czélokra? hol és miként nyissunk ujabb jövedelmi forrásokat, lelki szükségeink kielégítésére, s Isten dicsőítésére kellőket? Annyival inkább, mert a haladó idő által s a politikai bekövetkezett változások miatt, valamint megváltozott honunk ábrázata, megváltozott egyházunk állapota is s növekedtek az egyházban szolgáló személvek igazságos és méltó igényeik. Most, midőn a magyar ember előtt is soknemü életpálya nyílott meg, melyen előmenetel tisztesség, illő dijaztatás, jelentékeny évi jövedelem helyeztetik kilátásba, — most, midőn pusztán szolgálat által is, mihez évekig tartós költséges előkészület nem kívántatik évi jövedelemül százakat és ezreket nyerhetni,— most, sem remélni nem lehet, sem kívánni nem illik, hogy észtehetséges, lelkes ifjak szánják magukat a theologiai tizenkét éves tanpályára s hosszas káplánkodás után majdan eljussanak a czélhoz, a lelkészi állomásra, hol buzgó munkálkodásuknak évenkinti díja 4 v. 500 forint legyen. A mult századbankészült lelkészi díjlevelekkel a jelenkorban ugyan nem lehet megigézni s elbájolni a jeles ifjakat, hogy lelkészjelöltekül vetekedve föllépjenek. Ujabb ok ez, minélfogva egyházaink jövedelmeinek szaporításáról komolyan kell gondolkoznunk s gondoskodnunk, mert oly egyének által, kik nem mernek más mint theol. tanpályára lépni, egyházunkat ugyan nem virágoztathatjuk, még az enyészettől sem menthetjük meg. Miként fejlenek az eszmék s változnak a nézetek, a haladó korral, az emberiség javára s a művelődés előmenetelére, illustrálom azt másodszor röviden, tekintve hazánkban a népnevelés ügyére, mely most, új korszakba, új stadiumra jutott. Voltak idők, midőn a szülék alig sejtették a gyermeknevelés s iskoláztatás fontos voltát, nem gondolva a szellemi életfejlődés szükségére, csak az anyagiakat esdeklették. Voltak idők, szomorú idők, midőn fejdelmek és kormányok rendszeresen odairányoztak s működtek, hogy a nép tömege tudatlan legyen s maradjon, annak butaságát tekintvén a trónok ereje s hatalmának biztonságául. A bekövetkezett egyházi reformatio óta az evang. egyházak gondoskodtak leginkább a serdülő gyermekek iskoláztatásáról az emberiség szent ügye és saját egyházuk érdekében, mivel a protestantismusnak éltetője az ismeret a tudomány. Ezen egyházak vállalták el s viselték a taníttatás gondját a szülék helyett s az államkormányok irányzata ellenére. A jelenkor hatályos és sikeres leczkéket adott az élő nemzedéknek s bebizonyitá, fent és alant Hóseás próféta mondatának—„Elvesz a tudomány nélkül való nép"—igaz voltát. Közelebb bevégeztetett országgyűlésünk felkarolta a népiskolai közoktatás ügyét s szerencsések vagyunk szentesitett törvényt birni a népoktatás tárgyában. Örvendjünk, tisztelt közgyűlés, ez eseménynek, mely honunkban új korszakot vezet be, mely esemény egyházunkat jeles vívmány és diadalhoz juttatá, helyeselve és szentesítve a prot. egyház egyik méltó irányzatát! íme az állam századokon át elhanyagolt tisztét teljesíteni kezdi, a népnevelés tényezőit szaporítja, aprót, egyház által eddigelő viselt terheket megosztani s enyhíteni vállalkozott! A honunk s egyházunkat egyetemesen érdeklő eseményektől eltekintve, közelebbről egyházkerületünk fölött kell rövid szemlét tartanom. Mindenek előtt mély sajnálattal kell fölemlítenem, hogy a béke angyala több gyülekezetünkből elköltözött; megszakadt az egyháztagok közti szívélyes egyetértés, mely buzgón s munkás szeretettel hatott az egyházak közjavára; az egyházi belső személyek s hiveik közti kedves viszony sok helyütt felbomlott. Ennek tanújelei már e gyűlés folyama alatt sokszorosan fognak fölmerülni s tartok tőle hogy e meghasonlás keserű eredményei a jólelkeket még utóbb is fájdalmasan érdeklendik. T. i. a politikai pártok mozgalmai, a jobb, és baloldal küzdelmei az országos képviselők választásánál, megingaták az egyházak békéjét s tajtékzó hullámokkint megverdesék Sionunk oszlopait is. Vérmes nemzetfajunk, melynél a pártszenvedély nem akar mértéket és határt ismerni, átvitte egyszersmind s folytatólag a vitázás és küzdelem makacs lelkét az egyházak békés körébe is s kárörömmel küzd diadalért. A mult évi közgyűlést megnyitó beszédemben bátorkodtam bizalmasan figyelmeztetni lelkésztársaimat a kísértetre, mely őket megkörnyezendi s szívélyesen fölkérni, tartózkodjanak politikai pártok élén vezérszerepre vállalkozni, a templomi szószéket profanáíni, úton s útfélen, piaczokon s közhelyeken harsonát fúni. Szíves kérelmem nem mindenhol nyert meghallgattatást; többeknél a haza szeretete fellángolóbb vala az Űr háza szerelménél; de a statusbölcseség. melyet kiontottak, vészszel borítá el egyházuk szentélyét! Egyházmegyéinkben átalában a rend és béke fentartására irányzott igyekvés örömmel tapasztalható; közremunkálnak e czélra egyetértőleg kormányzók és kormányzottak, szeretetés szelídséggel, kölcsönös türelemmel s bizalommal, egymást viszonosan kímélve és megbecsülve. Némi kivételt képez a f. baranyai e. megye. Itt egy éve csak hogy megtartatott a tisztújítás, ez idő szerint már is megint főesperes, alesperes, papi s világi táblabíró egyegy, aljegyző, árvagyám, pénztárnok választandók. Ily örökös fluctuatio mellett kormányzati elv, jellem s irányzat nem alakulhat, nem szilárdulhat meg. Más az, hogy tekintve a f. baranyai vitás kérdéseket, fájdalommal fogjuk mindnyájan tapasztalni az ügymeneteknél a higgadtság, mérséklet, a békességre való igyekezet hiányát; s innen ered, hogy egyegy kérdésből három négy külön pörös ügy kerekedik, — hogy az egyházkerületi törvényszék elé f. Baranyából több ügy terjesztetik föl, mint a többi hét egyházmegyéből összesen. Nem is lehet az máskép ott hol a számadásvitelnél egy téves tétel eleve lopásnak, sikkasztásnak kereszteltetik s hol az egyházmegye határozatait, mint közbeszóló ítéleteket is, fölterjesztik, s átalános divattá kezd válni a felebbezés, í