Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1860-1869.

1868. június 6.

6 1868. Jnntns. 2) hogy az alkotandó vallásügyi törvény az egyéni szabadság kellő méltánylásának alapjára tektettessék; 11. különösen: 1) a hitfelekezeteknek egymáshoz való viszonyát illetőleg: a., hogy a vallás sem egyesekre, sem hitfelekezetekre nézve polgári és politicai előjogok és kiváltságok alapja nem lehet; b. és hogy viszont megforditva, a vallás sem zárhat ki senkit az őt, mint állampolgárt megillető polgári s politikai jogok élvezetéből; 2) az egyháznak államhoz s ennek amahhoz való viszonyára nézve pedig: a., hogy az egyházat az állam irányában az önkormányzat (autonomia) joga illeti, ugy a lelkiekre, mint általában minden beldolgaira nézve; b. az államot pedig illeti az egyház irányában a főfelügyelet (jus supremae inspectionis) és a védnökség (jus advocatiae) joga. Ezen elvek egyházkerületünk korábbi nézeteivel s megállapodásaival teljesen egyezők levén

; egész kitérjedésökben elfogadtatnak. 10.) 11-dik szám alatti pontja, mely szerint az önkormányzat eszméjének nemcsak a mi egyházunkra, hanem általában bármely hitfelekezetre leendő alkalmazhatása tekintetéből, azon nézet mondatott ki, hogy hazánkban az állam többé egy hitfelekezettel sem lehet oly különleges viszonyban, melynél fogva az egyházi önkormányzat feláldozásáért, az azt feláldozóknak, a többi hitfelekezetek sérelmével, bárminemű anyagi előnyök, vagy polgári és politicai előjogok biztosíttatnának; — mely nézet közgyűlés által helyeseltetvén, egyházkerületünk részéről elfogadtatik. 11 •) 12-dik szám alatti pontja, melyben azon nézet és óhajtás fejeztetik ki, hogy mindazon előjogok és kiváltságok, melyekkel egyik vagy másik hitfelekezet, s annak egyházi hivatalnokai, lelkészei, vagy püspökei, akár a törvényhozásban, akár a törvényszékeken s általában világi hatóságokon eddig bírtak és még jelenleg is folyvást birnak, — teljesen megszüntetendők; ha azonban az állam törvényhozása által meg nem szüntetnének: azon esetre fenntartja magának az egyetemes értekezlet, hogy egyházunkat illetőleg e tárgybeli nézetét és kívánalmát, az 1848:XX. t. cz. alapján, a viszonyokhoz képest annak idejében nyílványithassa. Ezen nézetet és óhajtást egyházkerületünk magáévá teszi. 12.) 13-dik szám alatti pontja, melyben a házassági ügyre vonatkozólag, az államhoz való viszony szempontjából, az egyetemes értekezlet többségének értelmében megállapodásul kimondatott,hogy ha talán hazai törvényhozásunk a polgári házasságot állitná fel, ebben, mint különben is a polgári törvényhozás körébe tartozó intézkedésben megnyugszunk; egyébiránt, hogy egyházi szempontból, a házassági ügynek a jogegyenlőség és viszonyosság alapján leendő helyes és igazságos szabályozhatása végett 1) házassági válóperekben általában világi hatóságok bíráskodjanak; ha azonban a r. katholikusok között támadható válóperekben továbbra is a szent-székek bíráskodnának: akkor már az 1790|1:XXVI.közalapján is, a reformátusok között felmerülő válóperek saját egyházi hatóságaik által intéztessenek el; 2) mig a r. katholika vagy bármely más egyházban a vérrokonsági és sógorsági közel összeköttetésekből folyó akadályokra nézve a felmentvényt maga az egyház adja: mindaddig hitfelekezetüuk tagjaira nézve is az ily felmentvények adásának jogát egyházi hatóságaink gyakorolják; 3) a háromszori kihirdetés alóli felmentés joga is, mindaddig mig ez a r. katholikusokra nézve a püspökök kezében van, hitfeleinkre nézve egyházi hatóságainkat illesse. Az egyetemes értekezlet többségének ezen megállapodása egyházkerületünk által elfogadtatik. f3.)-15-dik szám alatti pontja, mely szerint azon óhajtás fejeztetik ki, hogy a hadsereghez mindegyik hitfelekezetből, a katonaság hitfelekezet szerinti létszámának megfelelő arányban állíttassanak a tábori s ha ugy kívántatik, egyszersmind ezredi lelkészek; továbbá, hogy közöttük is a hitfelekezetiségi jogegyenlőség és viszonyosság elve teljes mértékben alkalmaztassák; és hogy egyházi tekintetben illető egyházuk hatóságával köteles összeköttetési viszonyban és függésben legyenek; mely óhajtást egyházkerületünk is teljesen magáévá tesz. 14.) 16-dik szám alatti pontja, mely szerint az értekezleti tagok többségének értelmében az áttérés módozatára nézve azon megállapodás mondatik ki, hogy bármely hitfelekezetből másikra való áttérésnél az áttérni akaró egyén csupán azon hitfelekezet lelkészénél jelentkezzék, a melynek kebelébe átlépni kiván s ezen lelkész értesítse azután arról 10 nap alatt, az egyháztagok létszámának nyilvántarthatása végett az áttért egyén előbbi lelkészét; az áttérés idejére nézve pedig az életkor betöltött 14-dik éve elégnek nyilvánittatik. Bár ezen nézet egyházkerületünk eredeti nézetétől némileg eltér, mégis a lehető öszhangzás érdekéből egyházkerületünk által elfogadtatik. 15.) 17-dik szám alatti pontja, melyben azon nézet fejeztetik ki, hogy tömeges áttérés esetén is, az egyház közvagyona marad az előbbi hitfelekezet birtoka s abból magukkal a habár tömegesen áttérők uj hitfelekezetök birtokába semmi osztalékot sem vihetnek át. Ezen nézet azon kiegészítő hozzátétellel fogadtatik el egyházkerületünk által, hogy ha valamely