Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1860-1869.

1868. június 6.

4 1868. Junius adományából. Karancson özv. Antal Józsefné 400 ftról szóló kötvényt adott át az egyháznak. A lápafŐi egyház számára Halász Gyula ur csinos, fénymázas urasztalt készítetett; ugyanittÁgo ston Józsefné urasztali diszes selyemteritőt, Cséry Lajos ur az iskolának 40 d. könyvet, — ajándékoztak; Halász Gedeon ur agyönki magyar egyházban 200 frt alapítványt tett az iskolaügy gyámolitására, — Kenessey Kálmán ur 50 ftot adott át, egy névtelen részéről, a vértesaljai özvegy s árvapénztárnak. — Pomázon 4 hóldnyi földnek szőllővé alakítására a földbirtokosok önkéntes adakozás utján 445 ftot ajánlottak ; Mo n ostoron Tóth Péter 200, özv. Lengyel Mihályné 10, Konta Katalin 10 ftot hagyományoztak az egyháznak; Gyömrön Fromm Antalné chinai ezüst keresztelő edénynyel ajándékozta meg az egyházat; Monoron Haraszti József az egyik megromlott harangot saját költségén 105 fton újból önteté; Dabason Halász Lázár tanodai czélokra s a tanitó fizetés javítására, évenkint 60 ftot kamatozó alapítványt tett. Sőt nem hiányoznak felekezetiességen felül emelkedett lelkű adakozók sem. Jankovics Miklós szolgabíró ur 50 ftot adott iskolai czélra a dunavecsei egyháznak,melynek kamatjából a szegényebb isk. gyermekek Írószerekkel láttassanak el; Réder Vilmos főszolgabíró ur 40 frtot iskolák javára szintén. Csizmadia József és neje Úszódon 300 d. húszast adtak egyházunk javára, — vukovári gróf Eltz a tardinczai ekklézsiának iskolaház építésére 100 ftot, — gr. Pejacsevich Szadán az iskolát földgömbbel és földabroszszal ajándékozta meg, iskolai könyvekre 16, íróeszközökre 5, ösztöndíjul 5 ftot adott az iskolának, egyházi építkezésekre pedig 200 ftot ajánlott. Martayn Victor ura kazsoki egyháznak 50 frt ajándékozott, — V é g h István és János urak, a verebi egyház templomának fölépítésére, az általuk rendezett hangversenyből, 600 ftot szerzettek. Fény nevökre s áldás életökre!! Állami jelen helyzetünk más tekintetben is kedvezőtlen vala egyházi s iskolai érdekünknek, némely lelkésztársaimat, szerintem túl a rendin, elvonván legközelebbi s legszorosb kötelességeik teljesítésétől a politikai térre s ennek küzdelmeibe. Meg tudom ugyanezt magamnak magyarázni nemzetünk géniusza s közös hajlamából, miszerint hivatottak és hívatlanok egyiránt, szeretünk politizálni. Nem is kárhoztatom eme sajátságunkat mindenestől fogva; mert hiszen az egyház is az államban létezik s hivatalunk nem szakit ki minket a seculumból s nem old fel polgári s hazafiúi kötelességeinktől. Még is azt vélem, legelső teendőnk a vallásosság s erkölcsiség feletti őrködés, az egyházi érdekek hű gondozása, népünk értelmiségének az iskolai oktatás által is fejtése s gyarapítása, épen a hon érdekében s hazafiuságunk tiszte szerint! Szerintem a lelkésznek nem szabad mellőzni lelkipásztori teendőit, melyekre első rendben kötelezett, sem a tanárnak elhanyagolni az oktatást s növendékeit, azért hogy politikát űzhessen, pártot szerezzen és rendezzen, clubbokat alkothasson. Szerintem a lelkésznek s tanitónak inkább saját hivatali körében kell mozogni, előlmenve jó példával, mint politikai pártok zászlóit fennlobogtatni, azok jelvényeivel tüntetni. Szerintem a politikai pártszinezetü lapok ajánlása s terjesztése helyett, hivatali tisztével egyezöleg, inkább kellene épületes olvasmányok terjesztésével foglalkoznia. Ktilömben is az országlási tudományok az alapos tanulmányozást, a nemzetek történelmi múltjának és jelenének, a politikai összes viszony oknak ismeretét igényük, melyekbe a hivatalunkra előkészitő tanpályán vajmi csekély mértékben avattattunk! A lelkésznek nem lehet feladata a pártszenvedélyeket felkölteni és éleszteni, inkább kötelessége azokat, béke-angyalaként csillapítani, enyhíteni. De meg nem is józanság s életbölcseség a községbeli, rendesen több pártok egyike vagy másikához szerepvivőként csatlakozva, a más pártbeli híveket magától, az egyház és templomtól s egyházi kötelességeik teljesítésétől elidegeníteni és sikeres és áldásos hivataloskodásának első feltételét, nélkülözheti en kellékét, a bizalmat és rokonszenvet, párthévből önként s erőszakosan megsemmisíteni. Valóban azt hiszem, ha lelkésztársaim követni fogják a Cánon 3-ik Oszt. 44. t. cz. rendeletét, mely igy hangzik: „Ministri ecclesiarum alienis et secularibus, ut apostolus loquitur, negotiis se ipsos implicare nullo modo debent"; ha ők inkább evangyeliomot prédikálandnak buzgó hévvel, mint nagy pathoszszal dörögjenek a politikai pártclubbokban s a piaczi közönség előtt: önmaguk több lelki nyugalmat s békét nyerendnek, higgadt munkálkodásuk sikerét az egyház üdvére inkább biztositandják, s méltóbb tisztességet és jutalmat aratandnak. Azt hiszem, ha a tanár urak inkább fognak gyönyörködni az ifjú nemzedék értelmi s erkölcsi képzésében, mint a politikai vitákban; ha a népiskolai tanitók inkább a serdülő gyermeksereggel foglalkoznak, mint commis voyageurkép utazzanak faluról falura, tanyáról tanyára: jobb hazafiak leendnek, inkább mozditandják elő a hon s nemzet javát, mint politikát űzve s nem leszünk kéntelenek látni, hogy a tanuló gyerkőcz idő előtt a legmagasb politikai tárgyakról, a legszövevényesb kérdésekről mer leczkét adni az élemedett, tanult és tapasztalt férfiaknak ! De ismét mondom, mindezt nem ugy értem, mintha javalnám, hogy lelkészeink s tanárainknak,ne legyen gondja a haza és nemzet jóllétére, hogy mondjanak le annak jelene és jövőjéről; nem — sőt azt akarom, legyünk hazánknak rendületlenül hivei, — de nem gondolom szükségesnek politikai egyik vagy más párt élén fölemelve hordoznunk a keresztet, vagy zászlótartokul szolgálnunk, — egyházunk s iskoláink hátrányára, hivatali legelső rendű, tartozó kötelességeink mellőzésével. Legyen ennyi elég átalánosságban. Gyülésünk egyes agykérdései ki vannak tűzve a tárgysorozatban, mely a tanácsterem ajtaján kifiiggesztetett. Ezek közt kiváló fontosságú az egyháznak s iskoláinknak állam által segélyeztetése, az 1848-dik évi orsz. törvény értelmében; mely ügy a legkomolyabb megfontolásra, leghiggadtabb megvitatásra érdemes. Még különösen kell bemutatnom a közgyűlésnek az egyházmegyéknek közelebb -megválasztott tisztviselőit, a kik hivataluknál fogva kerületi gyűlésünknek is rendes tagjai. A kecskeméti e. megyében gondnokul Antos János ur választatott meg, néhai Szilassy György úr helyébe, az a. baranya-bácsiban Vinczy Ferencz úr főesperesül, a f. baranyaiban tisztújítás során ismét főesperesül Hamar András, gondnokul Jókay