Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1860-1869.

1867. október 28. 29. 30. 31.

4 1867. Október. es;yes embert is törvényes jogainak élvezhetésében támogassa, meg van az egyház irányába lTföfelügy eleti, és 2. védnöki joga(jus suppremae inspectionis és jus advocatiae). 1. Föfelügyeleti jogánál fogva felügyel ö Felsége törvényes hatóságai által, hogy az egyház, vallás gyakorlatának törvényes korlátait át ne hágja, az állam törvényeivel összeütközésbe ne jöjjön, s hogy a maga által szabott egyházi törvényeket szentül megtartsa. 2. Védnöki jogánál fogva pedig őrködik a Felség, hogy az egyház az állam által elismert jogok élvezésében senki által ne háborittassék, és segitségére van az egyháznak, valahányszor ennek intézkedései érvényesítésében és végrehajtásában világi karra szüksége van. III. fejezet. Egyenjogúság az egyház és állam közötti viszonyokban. Tekintve azon nagy szolgálatokat, melyeket egyházunk közvetve az államnak is tesz, akkor midőn isten országát e földön lehetőleg valósitani törekszik, midpn ugy az önmaga által fenntartott templomaiban, mint saját erején alapitott kisebb-nagyobb iskoláiban a vallásosságnak, az államoknak is alapul szolgáló tiszta erkölcsnek, a józan-felvilágosultságnak s műveltségnek terjesztésén munkálódik; de még inkább tekintve az 1847 — 48. XX. törvényczikk 2-ik pontját, melyben minden törvényesen bevett vallásfelekezetre nézve kimondatik az egyenjogúság és viszonosság elve: szorosan következik, hogy mindazon intézkedések, törvények, melyek kizárólag egyik vagy másik egyháznak az állam irányába, vagy az országos hivatalokat, méltóságokat, intézeteket illetőleg több kevesebb kedvezményeket nyújtottak, megszüntetendők, vagy a kimondott vallási egyenjogúság s viszonosság értelmében módositandók. Ebből folyólag: 1. §. Mig a római katholikus vagy más egyházban a vérrokonsági és sógorsági felmentvényeket az egyház adja, mindaddig a mi egyházunkban is ezen felmentvényi jogot a püspökök, illetőleg az arra hivatott egyházi hatóságok fogják gyakorolni. 2. §. Valamint a házassági háromszori kihirdetés alul is a felmentvényt nem világi, hanem saját egyházi hatóságunk gyakorlandja. 3. §. Azon előjogok, melyeket eddigelé országos legfőbb törvényszékeinknél, bármely világi méltóságoknál, hivataloknál, törvényhozásnál, általában bárhol a világi téren egyik vagy másik egyház, vagy ennek hivei, lelkészei, főpapjai élveztek, eltöröltetnek, vagy mint jogok minden törvényesen bevett egyházzal megosztatnak. 4. §. A tábori lelkészetet, a betegeknek, polgári s katonai kórházaknak lelkészi látogatását, valamint az állam-közintézetekben, p. o. a vakok intézete, katona-növeldék- s lelenczházakban stb. a vallási tanitást s lelkészi szolgálatot illetőleg az egyenjogúság elve érvényben tartatik. 5. §. Egyházunknak az isteni tisztelet tartására rendelt épületei ugyanazon védelem alatt vannak, mint más köz- vagy nyilvános épületek. 6. §. Vegyes vallású községekben, a mely arányban részeltetik egyik vagy másik egyház, vagy felekezeti iskola a házi pénztárból, ugyanabban részeltetik a többi ott levő, törvényesen bevett vallásfelekezet is. 7. §. Az összes honpolgárok által befizetett adókból az egyenjogúság eszméjénél fogva minden törvényesen bevett vallásfelekezet aránylag részeltetik. II. A különböző vallásfelekezeteknek egymás iránti viszonya. Azon érülközési s összeiitközési pontok, melyek a különböző vallásfelekezetek között, az egymás ellenében gyakorlandó előnyök, kitüntetések követelése, egyik vallásból a másba való áttérések, vegyes házasságok kötése, vagy felbontása folytán előfordulnak, szükségessé teszik, hogy az államtörvények határozzák meg a különböző vallásfelekezeteknek egymáshoz való viszonyát. Hogy e viszony megállapításánál, s igy a következő fejezetek §-ainak körvonalozásánál legfőbb szabályozó elvül az 1848. XX. törvényczikk szolgálhat, önként értetik. IV. fejezet. Íz áttérések vagy hitvallás-változtatások. 8. §. A törvény által előszabott feltételek és formaságok megtartása mellett mindenkinek szabadságában áll meggyőződése szerint egyik vallásfelekezetből a más vallásfelekezet kebelébe áttérni. > 9. §. Az áttérhetési idő általában a 18 éves kor, a nők azonban férjhezmenetelük esetében korábban is áttérhetnek. 10. §. Bármely vallásról más vallásra leendő áttérés eseteiben következő eljárás tartandó: 11. §. Az áttérni kivánó ebbeli szándokát önmaga által választott két tanú jelenlétében nyilatkoztassa ki azon egyházközség lelkésze előtt, melyhez eddig tartozott. 12. §. E nyilatkozatról kérjen a lelkésztől bizonyitványt, melyet, ha a lelkész bármely okból megtagadna, a jelen volt két tanú bizonyitványa szintoly érvényesnek tekintetik. 13. §. Az átmenni kivánó az ekkép a lelkésztől, vagy tanuktól nyert bizonyitványt, azon