Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1860-1869.
1866. május 26. 28. 29. 30. 31. június 1. 2. 3.
1866. Hájas. 15 A tanitóképezde növendékei létszáma 80, kik mind helvéthitü magyarok és igy a nagykőrösi intézetek összes növendékei létszáma 394. 6. A pesti főgymnasium minden osztályaiban a létszám 345; h. b. 223, ágostai 3, r. catli 2, gör.kel. 8, mózesv. 91, magyar 338, szerb. 4, oláh 3. A theologiai intézet létszáma 72; h. li. 62, ágostai 10, és igy a pesti intézetek növendékei összes száma 417. Ezek szerint a főtiszt. egyházkerület összes közép- és főtanodáiban van az 186 5/ 6 tanévben 1442 tanuló és igy 54-el több mint a megelőző évben. — Pest, 1866. Május 25. Egressy Sámuel, Fördös Lajos, Kontra János, jegyzette Deák József, m. k." Tudomásul szolgál. 20*) Olvastatott az elnökségnek a pesti theolog. collegiumra vonatkozó következő jelentése: „Magyarhonban, édes hazánkban, az évek óta szakadatlanul sujtoló inség és csapások, a kedvezőtlen politikai viszonyok, a rendkivüli pénzhiány, mint más intézeteinket, a pesti theol. collegiumot is hanyatlással fenyegetik; a mennyiben ennek kegyes alapitói s jóltevői, a legjobb akarat és buzgóság mellett is, nem képesek ennek javára kellő mértékben áldozni. A kegyes adományok ennek részére, számban évenként alászállanak, az illetékes kamatok nem fizettetnek be rendesen, a bérleti jövedelmek elmaradnak vagy csökkennek. Minélfogva, nemcsak az utóbbi időben elválasztatott rendes tanárok fizetése nem emeltethetett föl mindeddig a kellő mértékre, sőt a régibb tanárok fizetéseik sem adathatnak ki a határozott időben s hiány nélkül. A tiszáninneni ref. egyházkerület, mit hálával emiitünk föl, állandó rovatot nyitott a kegyadományok sorában theol. tanintézetünk javára, s ezt évenként több kevesebb segélyben részelteti: ellenben a dunántúli ref. egyházkerülettől mindeddig nem valánk szerencsések megnyerni néhai Szalay József királyi udvarnok hagyatékát, 10,000 váltó forintot, mint iskolánk illetékét. Ily aggasztó s mostoha helyzetben, az elnökségnek gondolkozni s gondoskodni kellett oly módról, mely által a zsenge intézet léte fenntartassék , addig is, míglen viszonyaink kedvezőbbekké válnak s képesekké tesznek bennünket hatályosabban gyámolitni s gyarapitni tanintézeteinket. A pesti prot. főiskolai választmány 1858-ik évi májusi gyűlésében, a jegyzőkönyv 6-ik pontja alatt, elrendelvén, ezen főiskola gyámolitása végett, „a külföldi hitrokon nemzeti egyházak megkerestetését s ezek rokonszenvének élesztése tekintetéből czélszerünek Ítélvén egy német és franczia nyelven szerkesztendő programmnak külföldre juttatását, melyben az intézet nagy jelentősége a keresztyén élet szebb fejlesztésére és a protest. közügyek előmozditására kiemelendők"; a dunamelléki egyházkerület is, közgyülésileg, elsőben 1858-ik évi septemberben a jegyzőkönyv 26-dik sz. a., ismét 1860-ik évi Juliusban, 28-ik sz. a., az angolhoni s többi külföldi egyházaknak e czélból megkerestetését érdemileg elhatározván; minthogy e rendeletek mindeddig foganatosítva nem lettek : az elnökség hivatottnak s jogosultnak érezte. magát, e határozatok érvényesítésére, e módot találván czélosnak a pesti theol. tanintézet léte biztosítására s annak gyarapítására. A fennemlitett viszonyok között, ily előzmények után, ily alapon fogalmaztatott s bocsáttatott ki az ide eredeti nyelvszerkezetében beigtatott s bemutatandott emlékirat, — hivatkozással a magyarhoni egyetemes ref. egyház conventi határozatára, miszerint a pesti prot. főiskola ügyvitelével a dunamelléki egyházkerület bizatott meg, s hivatkozással ezen superintendentia rendeleteire. Elküldetett ezen emlékirat elsőben a francziaországi Pastorale Conférencehoz, mely 1865-ik évi ápril hóban Párisban gyűlt egybe. Ennek keblében rokonszenvvel találkozott egyházunk s ügyünk, s a munkás szeretetű s gyümölcsöző buzgalmu lelkes Grand Pierre párisi ref. lelkész szózatos és hő ajánlatára, elrendelé a tisztelt Conférence az emlékirat rövid kivonatának mindegyik prot. lelkészhez megküldését s mindnyájan ezeknek, a mondott végre, önkénytes adományok gyűjtésére felhívását. E nyomtatványból egy példány im itt vagyon. A kegyes adományok elfogadását magokra vállalák az egyházi lapok szerkesztői; Grand Pierre lelkész úr a „L'Espérance", Coquerel lelkész úr a „Le Lien" Duchemin lelkész úr az „Archives du Christianisme" szerkesztői. Az adakozók neveik s adalékaik részletesen ki vannak tüntetve az emiitett egyh. lapok tavali s idei folyamának számaiban, s mindazok neveit összeállítva van szerencsénk itt, két ivre följegyzetten, átnyújtani. Átadjuk egyszersmind Grand Pierre lelkész urnák e tárgyban kelt hat rendbeli leveleit, ellennyugták gyanánt is, mikből kitün, hogy ő küldött 1-ső ízben 1827 frank 50 centime-ot = 783 ft 63 kr. osztr. ért. — 2-od ízben 2273 fr. 30 c. = 983 ft 20 kr. o. é. — 3-mad ízben 372 fr. 75 c. == 159 ft 35 kr. o. é. 4-ed ízben 1174 ft. — --= 487 fr. 21 kr. o. é. 5-öd ízben 162 fr-ot '=.. 82 ft 62 kr. o. é. összesen — 5809 fr. 55 c. = 2496 ft 1 kr. osztr. ért. Szintén bemutatjuk a Lien szerkesztője Coquerel ur levelét, melylyel 627 ft 35 c.-ot = 269 ft 76 krt küldött. Végre jelentjük, hogy az „Archives du Christianisme" szerkesztőjénél kinn van 523 fr. 45 c. A fönnebbi összegek egyes tételekként a 66967 sz. takarékpénztári könyvben vannak betéve, a bankár jegyzékeivel együtt, melyek a koronkénti francokban való küldemények osztr. értékét kimutatják. 2. Küldetett ily emlékirat Schweizba, honnan az idemellékelt levél szerint, Tliurgau kantonból, Labhardt úr által, Frauenfeldről, vettünk 500 francot = 219 ft o. é. Genéveből, Sarasin úr által, 4* 289
