Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1860-1869.

1866. május 26. 28. 29. 30. 31. június 1. 2. 3.

1866. IflájUS 3 9.) Superintendens ur előterjeszté, hogy Aba, Szegszárd, Öcsény, Csepel, és Pomáz szavazataikat utólagosan beadták. — Ezen szavazatok most már számitásba nem vétethetvén , felbontatás nélkül megsemmisíttettek. A nevezett egyházak pedig illető esperes urak által felhivandók annak igazolására, hogy szavazataik beadásával miért késtek el. — 10.) Az elnökség előterjeszté, hogy Sárközy Kázmér és Visolyi Gusztáv segédgondnok urak, ugyszinte gróf Ráday Pál és Kozma Ferencz urak beküldött jelentéseik szerint gátló körülményeiknél fogva a gyűlésen ezúttal meg nem jelenhetnek. Tudomásul vétetett. 11») Olvastatott superintendens urnák az egyházkerület ügyeiről szóló következő időszaki jelentése: „Főtiszteletű egyházkerületi közgyűlés! Jó Istenünk kegyelméből, jó Istenünk oltalma és fedezete alatt, ismét átéltünk egy súlyos évet, a megpróbáltatásnak egyik nehéz esztendejét. Szeretett hazánk s nemzetünk ügybajos állapota ki- és áthatott az egyházra is, mely ez honban telepedett. Remény és félelem, bizalom és aggodalom között, — majd dagadó, majd szorongó kebellel reménykedtünk és remegtünk honunk 's egyházunk közös és elkülöníthetlen sorsa fölött ; mert mind a kettő mélyen érdekli lelkünket, kik honpolgárok egyszersmind egyháztagok vagyunk, e földnek lakói 's az égnek hivatalos polgárai, jobb hazát keresők, a jóllét és üdv hajnalának felviradtát várók. Megtudjuk nyugasztalni lelkünket, lelohasztjuk égő sebeink tüzét, a veszteségek fölött, melyeket vallottunk -a halál angyala által, a ki az élet urának akarata szerint, a közelebb lefolyt egy év alatt, kivágta az élők sorából a buzgó Kiss Lajos gyömrei lelkész és esperest, a lelkészek egyik példányát, — a messzire nyúlt életút végén is ifjú lélek elevenségével ernyedetlenül munkált Mészáros Benjámin e. kerületi tanácsbirót, — az ó klassikai irodalom remekművei által képzett Szalós Mihály szalkszentmártoni lelkészt 's e. kerületi tanácsbirót, a lelkészi kar egyik Nestorát, — az erélyes Szép István tassi, — az apróságig pontos és hű munkás Vörös János laczházi, — a jámbor Dienes István h. györki, — a szelíd Gőböl György verebi, — az egyház javára fiait gondosan képzette Ádám Mihály t. vezsenyi lelkészeket; mert ezt az Ur cselekedte az érett gabnafőkkel, az égi csűrbe takarítván azokat, Sőt, bár megdöbbenve szemléljük miként szaggatja ki s tördeli szét a halál szele az élőfákat, elébb hogysem gazdag gyümölcseiket a nap megérlelte volna, — miként dőltek ki egy év alatt a reménydús ifjú segédlelkészek sorából -Farkas Dezső, Kálmán Ferencz, Szilágyi József, Kimiti János, — enyhítjük fájdalmunkat 's vigaszt találunk a biztos reményben, miszerint azon jeles férfiak s buzgó egyháztagok, a kik közelebb az egyházmegyék kormányzatára hivattak. Visolyi Gusztáv úr, mint a tolnai e. megye gondnoka, — Gózon Zsigmond úr az a. baranya-bácsi e. vidék főespereseként, — Csikay Imre föesperes , Bernáth György gondnok, Ádám György alesperes urak, a solti e. megyének ujabban is megválasztatott elnökei, — Fördős Lajos kecskeméti, Molnár Lőrincz vértesaljai alesperes urak, — a hézagokat teljesen betöltendik, a hiányokat bőven pótolandják. Vigaszt lelünk a bizalomban, miszerint Dobos László szalkszentmártoni, Szilágyi Benő gyömrei, Öreg János verebi, Borbély László ipacsfai, Bajó Károly vejti, Ádám Kálmán t. vezsenyi, Kerkápoly István h. györki elválasztatott 1s közelebb felavatandó új ^lelkészek, — buzgó és sikeres munkások leendnek az Úr szőllejében, hogy az elrejtetett kincset napfényre hozzák; valamint az állomásaikat változtatott •lelkész urak, Baksay Sándor Kúnszentmiklóson, Papp Károly Laskón, K. Tóth Kálmán Laczházán, Kiss Pál Majosházán, továbbra is világító szövétnekül szolgálandnak híveink előtt, az igéret hónába vezető ösvényen. Ellenben, vigasz nélküli a helyzet, melybe jutottunk a szakadatlanul ínséges- évek 's erőt felülmúló államadók fizetése által. Ezek, valamint az egyesek erejét, kimeriték az egyházak vagyonát is, 's mindenestől fogva hanyatlóban vagyunk. Az ínséges évek miatt nevezetesen a baranyai és somogyi egyházak hívei nem juthattak közmunkákhoz, miknek jövedelmiből fedezték főképen egyházuk szükségeit, a soknemü adók pedig alig engedik meg, hogy jusson valami áldozatul az egyház oltárára. Az egyenértéki s földadó magukat az egyházakat is, melyek pedig az államtól semmi anyagi segélyt nem nyertek s nem nyernek, folyton rombolja. A birodalom pénzügyi rongált állapota sülyesztőleg hat ki egyházunkr a, iskolaügyünkre, minden intézményeink s vállalatainkra. Innen ered, hogy az egyháztagoknál többtöbb hátralékok mutatkoznak s szaporodnak; hogy az egyházak nem képesek hiány nélkül , legalább rendszeresen, fizetni lelkészeiket s iskolatanitóikat ; hogy az egyházi közszükségek fedezésére , a jótékony czélokra, a károsult, hanyatló és építkező egyházak fölsegélésére szentelendett pénzöszvegek s kegyadományok mennyisége évenként folyton alábbszáll ; hogy szaporodnak az egyházak, melyek magukat a kegyadományok szokásos évi befizetése alól fölmentetni kérik, mint jelenleg , Tardincza, Feketehegy, Újvidék, Laskó, Vörösmarth, Gödöllő, H. Györk, Monostor, Büssü, Kazsok, Mocsolád, D. Földvár, Bodmér, Csabdi, Doboz, Pátka, Páty; hogy többtöbb egyházak igénylenek segélyt, mint ez évben, Banovcze , Despot Sz. Iván, Újvidék, Siklós, H. Györk, Szentendre, Újpest, Büssü, Kőröshegy, D. Földvár; hogy a közelebb mult években építkezett egyhá1*