Rádiófigyelő, 1944. március/1

1944-03-02 [1322]

FH/FV PH 33, A GÁBOR ÁRON RÁOIQ nai adásából: Egy német tanár, Helmut Berve, ellátogatott Bukarestbe és ott előadást tartott, TJgylátszik, a lipcsei egyetem e gykori neves rektora nagyon jól ismeri a románokat. Mert v/igyázott arra, hogy mit szóljon ezekhez az ábrándos,•csillagokba néző és szalmaszálban is megbotló álmodozóknak. Az egyetemi tanár beszélhetett volna - mondjuk - a romániai rettenetes szooiális nyomor enyhítésének lehetőségeiről, beszélhetett volna többszázezer hektáros bojdrbirtokok kiosztásáról, szólhatott v/olna valpmint néhány koresetlen szóval a román vezetőrétegek árulásáról is, uaelylyel elfordultak a román parasztságtól és munkássátói. Oktathatta volna egy kissé a románokat, hogyan kej.1 jó nemzetisági politikát csinálni. Felhívhatta volna figyelmüket arra is, hogy ezek a mindennapos nagy sikkasztások, csalások, uzsorák, árulások és főképpen az ország javainak szemérmetlen cs felelőtlen elpocsókoláse egyszer nagyon megbosszulja magét, amikor a harcterekről hazaözönlő katonák megkérdezik: miért harcoltak ők hosszú esztendőkön keresztül. Am Helmut Berve nem erről beszélt. Ezt bizonyéra nem érdekelte volna annyira a román vezető-értelmiségből kitevődött hallgatóságot, mint az a másik tárgya amiről beszólt* A német tanár ugyanis Nagy Sándor maoedón király imperialista eszméiből -"beszélt. A románok, természetesen dörgő tapasal fejezték ki tetszésüket az elhangzottakért, mert hiszen pontosan az ő lelkükhöz szólt az előadási Ök is az imperialista eszméken rágódtak és rágódnak ma is, Ök is állandóan azon törik a fejüket, hogyan lehetne másoktól elvenni az országot, így aztán természetes, hogy Nagy Sándor macedón király esete feles ige zta a derék nagy román hazafiak érdeklődését, akik hazamenet aár az utóén megcsinálták maguknak azt a sommás tervet, amely megvalósítása révén ők is Nagy Sándorok lehetnek, Bizony semmi sem jellemzőbb a románokra, mint ez a tanulságos eset.