Rádiófigyelő, 1944. február/2
1944-02-18 [1321]
ML/PV PH 31. ADB^ AR/ITIIJOI/ARDELEN I nai adásából: A regátiak rablás! módszereit nagyon is 1«51 ismerjük. Az a 22 év, amelyet akarva, nem akarva, alattuk kellett eltöltenünk, meggyőzött arról, hogy ezek a Kárpáton tuli rablók a- testvériessé^ álarca alatt nem hajszoltak aas célt. nánt hogy kiraboljanak és megsemmisítsék gazdaságunkat. 1 Ugyanígy tőrtént Transznisztriaban is, amikor ez a flLdterület 1941-bén a regátiak birtokába jutott. Abban a pillanatban, mikor a Dambovita partián eiő rablók Transznisztria területére értek, megkezodödtt ennek a területnek kirablása , az úgynevezett mindenhaté kormányzó vezetése alatt. Alexianu kormányzó meg veit győződve arról, hogy rövid ideig fog ezen a területen élni és azonnal munka után nézett. Az eszközben nem válogatott, mert a pénzt a föld alól is elő kellett teremtenie, Transziiastria lakosságának kirablása azonban nem tudta kielégíteni a kormányzó határtalan vágyait: az élőktől és halottaktól elrabolt pénz nem tudta megtölteni fenék nélküli zsákjait, (kelleneiája sajátos módot talált ki arra, hogy pénzt szerezzen ós ez a mód sokkal jövedelmezőbbnek bizonyult, mint amelyet a többi leigázott területeken elolei Űztek, Röviden még nnriyit mondott erről a módszerről, hogy a kormányzó azonnal rájött arra. ho^ Transznisztria kirablása csak a közlekedési eszközök segitOörténho tik. Hiába volt ennek a földnek gazdagsága, ha ezi a gazdaságot nem lehetett elszállítani, Autó és kocsi hiányában a vasutban találta meg az alkalmasabb eszközt/Ezért rendbehozatta a tramsznisztriawasutvciialakát, mozdonyokat és vagonokai kér';, s végül majánem "minden rendben volt, csakhogy hiányzott a személyzet, Ezt kihasználva, bonyolította le a kormányzó sok üzleti ügye közül . , a legnagy^zerüobet, £_segjvel Az ó-királyságbeli vasutasokat olyrosszul fizették, annyit Anlfcpztattákj hogy a transznisztriai kormányzó felhívására ezek elárasztották ezt a területe;. Azonban nem ezeknek a zsebén gazdagodott•meg Transznisztráa, kiskirálya, hanem az állomási feátpénzén. Hory valaki Transznisztriaban állomásfőnök legyen , az Ilexianü kormányzó beleegyezésétől függött, Ezt a beleegyezést elég jelentős összegekert árulták, aszerint, hogy milyen fontos állomáshelyre pályázott valaki. Általában egy állomásfőnökség szy*azer leuba került, de a fontosabb állomásokért 2oo-3oo.ooo leüt is fizet* tek, Mindezeken felül az állomásiőnökek még bizonyé s százalékot i^s fizettek a forgalomból. Az állomás főnökök, hogy valahogy- vis8Ssi£<5pjr J k az állomás megszerzéséért kiadott pénzt, 5-ib.ooo íeut sza liottak egy-e.T-y vagon kiállításért, így az«« tán sikerült megkeresni S. fe.fcti összeget'ós a kormányáé ur meg állomásiő&ökei is jó üzleteket kc'töttek, sgga /x jb~
