Rádiófigyelő, 1944. január

1944-01-04 [1319]

Bz/Ta PK 31. . 1 0 N D 0 N 18.45 órai magyar adás.ból: /Ko^zvetítés Newyorkból/ Az uj év kezdetén ezek a napok ui reményt, uj le­hetőséget, uj Ígéretet és uj alkalmat hoznak, S ami a legfon­tosabb: felgyújtják az emberben szunnyadó isteni szikrát, amely arra Ösztökéli: re habozz, ne késlekedj, rohanj coljaid fele. Ilyenkor az ember hirtelen felismeréssel döbben rá arra a kü­lönbségre, amely a dolgok jelenlegi állapota és lehető iobb változata között van s az emberek világszerte nagy elhatározá­sokra jutnak és megfogadják, hogy mindent másként, jobban tesz­nek maid, igyekeznek jobban megvalósítani és helyesebben végre­hajtani azokat a dolgokat, amelyekbe reményeiket helyeztek. ÜZ amerikai nép nagy kiválasztottja, Lincoln ábra­hám, a magyar népé Petőfi Sánctor volt, Petőfi eszméje a világ­szabadság volt s megrázó egyik vallomása: "Szabadság, szerelem e kettő kell nekem.,,." Vagy milyen halhatatlan sorok ezek: "Még nyílnak a völgybon \ kerti virágok..." Akkoriban^hatalmas erők szabadultak el Európában, Európa nagy tömegei a végső le­- számolásra készültek az absz lutizmussal, a szabadság volt a varázsige, Ebből sarjadt egyik felmérhetetlen becsű költeménye: "Egy gondolat bánt engemet..,," , . , ' Petőfi a szabadságárt folytatott véres küzdelemben lehelte ki lelkét, meghalt a meggyőződéséért vivott harcban, bár tudta, hogy a szabadságért folytatott küzdelem nem fog si­kerrel íárni.Tíem járhatott pedig sikerrel, amint megírta; "Pató Pal" cimü megrázó erejű versében. Petőfi honfitársai képtelenek voltak függetlenségüket kivívni 1848-ban. A vil*g­szabads'g .ügye elbukott, de Petőfi látnoki szemmel nézett a jövőbe: "entégedet köszöntlek, te a beteg emberiségnek orvo­sa: jövendő", . Az a vil ígszabadság, amely-ért Petőfi élt és halt, már küszöbön áll. Biztosabbak vagyunk, mint valaha abban, hogy az emberiség álma, a világszabadság álma valóra fog válni, de jaj. a magyarok tétlenül nyögik az igát. most nem kelnek fel szabadságuk kivívás ira, .mint 1848-ban tették, A világezabad­ságért küzdő katonák győzedelmi s rohamlépteikkel haladnak a végső cél felé, de Magyarország népe mozdulatlan, Magyarország­ra semmi hatással sincsenek az uj esztendő ígéretűi, alkalmai, Magyarországot nem rázza fel az uj esztendő, amely pedig a vi­lágszabadság legnagyobb ellenségének vesztét hozza, Ifcgyaror­szág nem ragadja meg a kínálkozó lehetőséget, hogy ő is a demokrata nemzetet csal'dj 'ba kerüljön és ezért Petőfi zakla­tott, elkínzott szellemében utolj íra felteszem a kérdést: "Meddig, alszol még hazám, a kakas rég felkelt,.,," u \(

Next

/
Thumbnails
Contents