Rádiófigyelő, 1938

1938-11-22 [1310]

/Révay kárpátorosz miniszter beszédének folytatása/ Ha/Ku Révay ezután hangoztat ta, hogy az ukrán népnek v nincs szüksége közvetítőre ahhoz, hogy - Vrendezze 'a csehekkel és szlo vakokkal valamint más nemzetekkel való viszonyát . Szívélyes viszonybán akarunk'élni minden nemzettel- mondotta Révay - és nem feledkezünk m

eg azokról, akik nem hagytak magunkra,

» » ' Ma az egész világ figyelemmel kiséri Kárpátalján történő eseményeket és csodálja az ukrán nemzetet, amely nem ijad$ meg az idegen terrortól, hanem hősiesen kitartott. Végül egységre ás összetartásra hivta fel a népet, Ha/Ku Az eperjes-i rádió 18 órakor "Üzetaet a határon túlra" cimmel adott közvetítést. November tizedikén befejeződött uj történelmünk legfájdalmasabb fejezete- kezdte a bemondó -, A müncheni egyezmény értelmében átengedtük a magyaroknak Délszlovákiának azt a részét, amely-' ben a magyarok zárt tömegnek élnek. Nem a müncheni egyezmény fájt nekünk," hanem az igazságtalan bécsi döntés, amely a szlovákok közé éket vert, testvérek közé keritést emelt, ugy hogy nem örülhettek az elért szabadságnak és önállóságnak. Ma két hazánk van. Mi szabad országban élünk, a ti sorsotok felett azonban sötét kérdőjel lebeg. Szemünk előtt lebeg a magyarok sorsa a régi Szlovákiád ban és arra gondolunk, hogy előttetek a lét vagy nemlét kérdése áll. Engedtünk a túlerőnek és meg kellett békülnünk azzal a ténnyel, hogy az egyenlőtlen fegyverekkel folyó küzdelemben borzalmas áldozatokat kellett hoznunk. Nem feledkeztünk meg az üldözött szlovák tanítókról és papokról

., Kovácsovrol és Csernovárol, a szlovák képviselőknek a pesti parlamentben folytatott küzdelméről,s»m a Vácon, Szegeden és más magyar börtönökben sínylődő mártírjainkról. A világháború végén, a magyarok egyezkedni akartak velünk^ Különvonatot küldtek hozzánk, el akartak bennünket•vakitanX^Segyetvolgyet Ígértek, de már késő vol

t. A szlovákok elhatározták, hogy saját lábukra állnak. . . t /folytatása következik/