Múzsák - Múzeumi Magazin 1992 (Budapest, 1992)
1992 / 1. szám
tívvel Is rendelkeztek. Ez lehetővé tette, hogy egyetlen negatívlemezre több felvételt is készítsenek. Az ilyen és ehhez hasonló találmányoknak küszönhetjük a fotográfia gyors népszerű- södését. A kemény kartonlapra ragasztott, kisméretű fényképek, a vizitkártyák hazánkban még az 1940-es években is divatosak voltak. Ezért a legtöbb családban a nagyszülőkről máig őriznek ilyen képeket, amelyeket a műgyűjtők és a múzeumok is szívesen fogadják. A gyűjtők sokféle szempont alapján keresik és rendezik a régi vizitkártyákat. Van, aki csak bizonyos fotográfusok munkáit gyűjti; mások egy szűkebb földrajzi területen, például egy-egy városban működött fényképészek vizitkártyáira vadásznak. Tudunk olyan gyűjteményről, amely egy adott időszak képeit válogatja, és arra is van példa, hogy műZVU*GE* ^ ' ^ hr udvari íárcvképész , BUDAPESTEN hercis9 és Korona utcza sark, 2 EDUARD ELLINGER- kön Hof Photograph , BUDAPEST ' e ^er Kronprinz- u.Krongasse ^ fajok szerint csoportosítják a fotókat. A viselettörténet iránt érdeklődők számára minden kép fontos forrás lehet, mert a ruha, a kiegészítők, a hajviselet, a bajusz és szakáll formája sokat elárul a korról. Van, aki arra vállalkozott, hogy minden fényképésztől csak egy vizitkártyát őriz meg saját örömére és az utókor számára. A vizitkártya azért fordulópont a fotográfia történetében, mert az első, bárki számára hozzáférhető fénykép volt — a következő fejlődési szakasz a szárazlemezek feltalálásával kezdődött. A szöveges névjegy és a fénykép összekapcsolásának igénye azonban nem szűnt meg az azóta eltelt jónéhány évtized folyamán; ennek jele, hogy már a XX. század végének technikai feltételeivel élve újra fel-felbukkan a portréval kombinált névjegy. GYŐRI LAJOS kételkedhetünk, mert azt a természet maga állítja elő; igaz, itt is eshetnek hibák, de nem a hasonlatosságban." A vizitkártyák sajátossága a speciális méreten túl az, hogy elő- és hátoldaláról megismerhetjük a szerző nevét, műtermének helyét, szakmai eredményeit, azaz kiállítási sikereit. A verzó-grafika egy-egy fotográfus képeinél is gyakran változott. Ez hozzásegítheti az utókort a fotók minél pontosabb időbeni meghatározásához. Az ismert vagy adattal ellátott képek összevetése az újonnan felbukkanó példányokkal igazán nem nehéz. így képről-kép- re jutva egyszer biztosan sikerül valamennyi fotográfusunk munkásságát rekonstruálni. A kisalakú fényképeken kezdetben csak arcképeket rögzítettek. Később már a teljes alakos kép sem számított ritkaságnak, sőt számos esetben két, három, esetleg még több személyt láthatunk a vizitkártyákon. Az idő és a nyersanyag megtakarítása végett olyan kamerákat használtak a fényképészek, amelyek négy vagy több objek9
