Múzsák - Múzeumi Magazin 1992 (Budapest, 1992)

1992 / 2. szám

I

Hotvan évvel ezelőtt, 1932-ben kapta meg diplomáját az Ipar- művészeti Főiskola textil szakán Márk Tivadar. Diploma- 'Tfiünkája Szigligeti Ede Liiiom- fl című vígjátékának jelmeztervei voltak, de nemcsak a terveket kellett megrajzolnia, neki kellett elkészítenie a jelmezeket is. Rajz- készségét és a textíliákhoz való vonzalmát családi örökségként hozta magával: nagyapja művészien rajzolt, nagyanyja gyönyörűen kézimunkázott. Az idős művész hatvan év elmúltával is hálásan gondol vissza tanóraira, még arra is, aki a művészképző első évfolyamáról eltanácsolta tehetségtelenség címén. Ennek ellenére kitüntetéssel végezte a főiskolát, elnyerte a főváros által felajánlott egyetlen ösztöndíjat, így indulhatott el a pályán. A Művészeti Lexikonban az egykori tanítvány ma már együtt szerepel tanáraival: Haranghy Jenővel, Muhits Sándorral, Udvary Pállal, Simay Imrével, Leszkovszky Jenővel és a művészettörténész professzor Kőszeghy Ferenccel. Az ösztöndíjas év elmúltával Márk Tivadar sok diplomás társával egyetemben állást keresett. Nemsokára rámosolygott a szerencse: Zsindely- né Tüdős Klárának, az Operaház jelmeztervezőjének olyan segítségre volt szüksége, aki az ő ötleteit formába önti, azaz megrajzolja a terveit. Mellette dolgozott, amikor megismerkedett munkáival Oláh Gusztáv, az Operaház főrendezője és vezető tervezője. Felfigyelt a tehetséges ifjúra, és asszisztensként szerződtette az Operaházhoz. Akkor 1934-et írtak, s a hűséges Márk Tivadar nyugdíjazásáig, azaz negyvenhárom éven át ott is maradt. Az asszisztensből az évtizedek folyamán jelmeztervező, majd vezető

Cl f it f/i^cícur

ff /

Offenbach: Hoffmann meséi

jelmeztervező lett. Később testvérhúga, Márk Edit is az Operaház szolgálatába állt, s a varroda vezetőjeként nagy segítségére lehetett tervező testvérének.

Márk Tivadar első önálló jelmezterveit Muszorgszkij: Hovanscsina című operájához készítette 1936- ban. Az opera díszleteit Oláh Gusztáv tervezte, ő rendezte az előadást, míg a karmester, vendégként az orosz származású Issay Dobroven volt. Az előadásnak európai sikere lett, s óriási visszhangja támadt, hiszen akkor orosz dalművet orosz karmesterrel bemutatni bátor Tett volt. Márk Tivadar húsz év múlva, ugyancsak Oláh Gusztáv rendezésében ismét megtervezte a Hovanscsina jelmezeit, s ez Oláh kprai halála miatt utolsó közös munkájuk volt. Márk Tivadar az évtizedek során számtalan operához készített jelmezterveket, több operához a felújításkor új terveket készített, mert jelmezeit mindig az előadóművész alkatához tervezte. Nemcsak a testi méreteket vette figyelembe, hanem a színész-énekes alkatát, mozgásigényét, gesztusrendszerét, hogy a jelmez ne akadályozza a művészt az előadásban, az énekest az éneklésben, a táncost tánc vagy ugrás közben. Fontos, hogy a színész, az énekes, a táncos jól érezze magát a jelmezben. Márk Tivadar a jelmez színével, szabásával, vonalaival korrigálni tudta az előadó esetleges előnytelen megjelenését: tudott karcsúsítani, magasítani, térdnadrágból kilátszó görbe lábszárat egyenesíteni, egy-egy válltöméssel, szalaggal, övvel, rojttal kiemelni vagy éppen takarni. Jelmezeinek hitele van: elhisszük, hogy valóban az ábrázolt alak él a jelmez alatt, s ez a színészt is segíti az ábrázolás hitelességéhez. Márk Tivadar szívesen tervezett jelmezeket bármely operához, baletthez, szívéhez mégis legközelebb áll Bartók Béla: A kékszakállú herceg vára című ope22