Múzsák - Múzeumi Magazin 1992 (Budapest, 1992)
1992 / 1. szám
P ortugália középső részén, Lisszabontól északra található a mindössze ötvenezer lakost számláló Óbidos. Valamikor i. e. 700 táján alapították egy Rajna-vidékröl érkezett germán törzs tagjai. 1140 körül még majdhogynem tengerparti városnak számitott, de azóta lassanként ágas-bogas lagúnarendszer távolította el az Atlanti-óceántól. Óbidos lakói valószínűleg nem neheztelnek ezért a természetre, mert májusban évről-évre feldíszített hajókra szállva köszöntik a lagúna-ünnepet. Az ilyenkor tartott vásárokon pedig a helybeli népművészek, köztük ügyes kezű szőnyegszövők kínálják portékáikat. 1328-ban történt, hogy Dénes király felesége társaságában jött el ide, aki addig kérlelte urát, mig meg nem kapta ajándékba a minden bizonnyal akkor is igen hangulatos kis várost, mely azután 1833-ig a portugál korona tulajdona maradt. Akadt művész is, akit magukkal ragadtak a középkort idéző városfalak, girbegurba utcácskák, fehérre meszelt, sok virággal ékes házak, mert a sevillai születésű festőnö, Josefa de Óbidos itt telepedett le, s művei ma a városka számos templomában láthatók. Dolá- nyi Anna felvételei tanúskodnak arról, hogy a XX. századi látogatónak is van oka megkedvelni Óbidost. D. ZS. 29
