Múzsák - Múzeumi Magazin 1992 (Budapest, 1992)

1992 / 1. szám

N

yelvünk átvitt értelmű szóhasználata szemléletesen adja vissza a 'gyökér1 elsődleges jelentését: úgy mondjuk, a bajok gyökere, azaz eredete, kezdete, kiindulópontja. A gyökeresnek nevezett változás mélyreható, alapos, döntő. A gyökértelen, vagyis társadalmi, családi háttérrel nem rendelkező ember az, akinek a múlt s az őt körülvevő közeg nem kinál fogódzót, mint fának a gyökérzete. Az ilyen ember a többinél bizonyára nehezebben birkózik az élet nehézségeivel, a szó szoros értelmében gyökértelen növény viszont többnyire életképtelen. A fák, bokrok gyökerét azonban általában elrejti előlünk a természet (ahogy sokszor a bajok gyökere sem fedi fel magát önként), hiszen a növény felszín alatt szétágazó, terebélyesedő részét, a fa koronájának tükörképét takarja az emberi szem elől a növénynek tápanyagokat adó föld. Amikor az -erózió „leleplezi" a gyökéralakzatokat, a figyelő szem előtt megmutatkoznak a különleges, néha állatra, emberi arcra emlékeztető formák, a természet a fantázára bizza, ki mit lát meg bennük. Ezeket a „gyökeres” képeket Kriss Géza készítette.