Múzsák - Múzeumi Magazin 1992 (Budapest, 1992)
1992 / 1. szám
A ház, ahol annak idején a stáb lakott, ma frissen restaurálva fogadja a turistákat. Az elhagyott lakóépületeket svájciak és angolok, németek és dánok vásárolták meg, és lassanként megállt az elvándorlás, sőt évről évre többen szivárognak vissza a szigetre. A szűk Stromboli utcácskákat ma ismét gondosan fehérre meszelt kőkerítések övezik, s a kapukon belesve a sziget hagyományos építészetét őrző házakra pillanthatunk. Stromboli jól sáfárkodik hírnevével. Üj házat csak már korábban is beépített telken szabad emelni, így a település nem kúszik egyre följebb a hegyoldalban a virágpompás mediterrán növényzet rovására — igaz a kráter közelsége amúgyis elriasztaná az építkezőket. A fekete vulkáni salakkal borított parton, ahol az estére feltámadó szél ki-kipörgeti a salakrögök közül a finom hamut, más mediterrán tájaktól eltérően, szerencsére nem épültek szállodaóriások sem. A reménybeli szállóvendégek úgyis csak hajnaltájt térnének nyugovóra. A Stromboliban tartózkodás legfőbb programja ugyanis épp a késő esti órákban kezdődik: a túra a kráterperemre, az Eoli szigetek utolsó működő tűzhányójának borzongatón lenyűgöző látványához. NEMERKÉNYI ANTAL Lipari szigete Vulcanóról Kéngőzös repedések Vulcanón Lipari kikötője
