Múzsák - Múzeumi Magazin 1992 (Budapest, 1992)

1992 / 3. szám

MOZDULATLAN ÁRNYAK

Anna Amalia

Végy egy fekete papírlapot, jó éles kisollót, vágd ki az ábrázolni kívánt alak vagy jelenet körvonalait, majd az így készült művet ragaszd fel egy hófehér papírlapra. Aki még nem kísérletezett vele, talán hajlamos úgy vélni, ennyiből áll az árnykép készítése. Persze, mint minden más eljárást, ezt is alkotója tehetsége teszi, teheti művészetté. Ha ezeket a Johann Wolfgang Go- ethe-t és barátait, szerelmeit, környezetét bemutató kis képeket gondosabban szemügyre vesszük, az is kiderül, hogy a fekete-fehér kontraszthatást kiaknázó technika értő kezekben akár a kor hangulatának megragadására is alkalmas lehet. Az árnyképről az embernek önkéntelenül is az árnyjáték jut az eszébe, melyet az Akadémiai Kislexikon így definiál: "abábjáték egyik fajtája. A hátulról megvilágított fehér vászon-, ill. papírernyőn a mögötte mozgatott síkfigurák árnyképei jelennek meg." Ennek eredete a XI. századi, ősmítoszokat, hősmondákat megelevenítő wajang játékokig bizonyosan visszavezethető, újabb fénykorát pedig a XVI. század török karagőz népi árnyjátékban élte. Ki- nek-kinek ízlésére, értékítéletére bíztatik, mire tartja a mozdulatlanná vált utódot, ezt a képző- és iparművészet határán álló műfajt, az itt látható képektől az bizonyosan nem vitatható el, hogy sajátos szemszögű bepillantást engednek a XVIII, század második és a XIX. század első fele weimari polgári világába.

D.ZS.

Goethe Fritz von Steinnel

37

Ismeretlen úr és felesége

Karoline Herder