Múzsák - Múzeumi Magazin 1992 (Budapest, 1992)
1992 / 1. szám
dagságával, meleg vörös-barna harmóniájával tűnik ki. Delacroix a Saint- Sulpice templomba festett egyik kompozíciójához, a Jákob harca az angyallal című falképéhez számos olajvázlatot készített. A bécsit egyik tanítványa művének tartják, melyet korrigált és aláírt. Színvilága a Delac- roix-ra jellemző mélyvörös és zöld. A főalakok dinamikus mozgását a háttér csavarodó fáiban is megismétli. A Delacroix-nál búvópatakként felbukkanó barokk festészeti hagyomány Virgilio Narcisso Diaz de la Pena felfokozott szín- és fénydinamikájú tájképein (Erdő belseje, 1861) szabadon tör a felszínre. Théodule Ribot Fiatal pásztorán (1880 körül) Ribera motívumai és színvilága éled újjá. A barokk-idézés már csak a motívumok szintjén jelenik meg Edouard Manet Nő bundában című pasztelljén (1880 körül). A festményein is elsősorban a grafika eszközeivel dolgozó Honoré Daumier a sötét és világos kontrasztjára építette a Fa alatt pihenő Sancho Panza című kompozícióját (1860—70 körül). A jobbra dőlő fa törzse szinte átlósan metszi a kép felszínét. Daumier a fát és a figurát egyetlen, nyugtalanul hullámzó ecsetvonásokkal kialakított sötét tömbbe fogta. A sötétség és a világosság szembeállítása, a szín- és fényellentét ideál és valóság tragikus szétválására utal. Gustave Courbet-t legbensőségesebb romantikus önarcképe, A sebesült egyik késői változata képviseli (1866 körül). Courbet ezen a festményén személyes fájdalmát és a művészeti élet csatáiban elszenvedett veszteségeit a titokzatosság légkörébe burkolva fogalmazta meg. Bécsi Leányarcképét (1871?) impresszionisztikus jegyei miatt többen nem tartják Courbet művének. Oldalról jövő fény világítja meg az arc egyik felét, a rőt színű hajat és a kalap csokrát. A fény vibrálását érzékeltető festésmód azonban impresszionizmus előtti elveket követ: homályban tart és kiemel, felfed és elrejt, azaz a tartalmat, a jellemzést szolgálja. A gyűjtemény egyik leggazdagabb részét az impresszionisták mellett a Bar- bizoni festők, Corot, Daubigny, Diaz, Millet, C. Troyon alkotásai képezik. A részben még a németalföldieket követő tájfestők forradalma, a természetben való festés és a korban kötelezőnek tartott témák elhagyása mai szemmel nem tűnik látványos újításnak. A tájképek sorából messze kiemelkedik Jean-Francois Millet A Chailly-i sík boronával és ekével (Táj hollókkal) című festménye, melyen a vízszintesen futó barázdák, az elhagyott szerszámok kopárságot, téli hideget sugallnak. Millet a mindennapi tárgyakból ember és táj társadalmi és lélektani kérdésekre egyaránt utaló összefüggéseit bontakoztatta ki. Camille Corot szürkés, ezüstös színvilágé, nyugalmas tájakat megjelenítő festményei még részben a mitologikus tájképek köréhez állnak közel. A bécsi gyűjtemény két nagyméretű kompozícióján, a Reggel és az Este címűn, melyek faldekorációnak készültek, nem igazán a táj karaktere a meghatározó, hanem a megvilágítás különbözősége. A fény változásának megörökítői közül az érett impresszionizmust a kiállításon Claude Monet munkái képviselik, így a Szakács (Paul úr) című műve (1882) is, melyet az elsők közt, a bécsi Secession impresz- szionrsta kiállításáról (1903) szerzett meg a múzeum. Az Út Monet Gi- verny-i kertjében című festményének (1902) harmóniája a formák és színek feloldásának és a perspektivikus ábrázolás szerkezeti rendjének finom egyensúlyából is fakad. A háttérbe vezető utat virágok, fák szegélyezik, színorgiájukban a lila az uralkodó. A színek értékfokozatainak maximális kihasználása mellett az árnyékok arabeszk hatású rajzolata felerősíti a vibráló képfelszín dekoratív hatását. A francia impresszionizmus másik vezető mesterét, Auguste Renoir-t két különböző korszakban született akt képviseli. Az első az Anna-képek közé tartozik, s az impresszionista korszak utolsó aktjai közé sorolható (1876). Az 1903 körül festett kibontott hajú fürdőző már tisztán plasztikus for- málású, rubensi színvilágot, életörömöt idéző. Van Gogh-tól három különböző korszakából származó festményt láthatunk. A Csendélet öt palack11 Van Gogh: Csendélet öt üveggel Degas: Harlekin és Columbina
