Múzsák - Múzeumi Magazin 1990 (Budapest, 1990)
1990 / 2. szám
A nemzet nagyjainak emelt szentély eszméje a párizsi Pantheonból, formái Gilly vázlataiból eredeztethetők. Antik előképek inspirálták I. Lajost, amikor elhatározta, hogy a napóleoni csatákban elesett német hősök emlékművét is megépítteti. A Kelheim melletti Felszabadulás csarnoka (Befreiungshalle) alapkövét a Walhalla átadásának másnapján helyezték el, annak a gondolatnak a jegyében, hogy a Napóleon alóli felszabadulás a német egység erejének bizonyítéka, mely ha végleg megszületik, többé le nem győzhető. A kör alaprajzú épület — ismét Leo von Klenze terve — kompozícióját tekintve szakít az antik hagyománnyal. A huszonkilenc méter átmérőjű (az első tervek hatvan méter átmérővel számoltak) és negyvenöt méter magas, kupolával fedett csarnokban harmincnégy győzelemistennő szobra áll körben, aranyozott pajzsokat tartanak a napóleoni háborúk csatáinak nevével. Az épület fala kívülről teljesen zárt, az óriási kőhengert csak hatalmas támpillérek tagolják, melyek végződésein a germán törzsek egyenként körülbelül tízméteres, allegorikus figurái állnak. A nem annyira klasszikus szépségével, mint nyomasztó méreteivel lenyűgöző épületet a lipcsei csata ötvenedik évfordulóján avatta fel az immár agg, 1848-ban visszavonulásra kényszerített bajor király. Míg Bandei művében a személyes áldozat, az őszinte lelkesedés romantikája övezi a német egység eszméjét, I. Lajos monumentális építményeit saját szavai minősítik: ,,A történelemnek a forradalmi újításokkal és türelmetlen kísérletekkel szembenálló ellensúlynak kell lennie. Aki értelmét komolyan és méltósággal fordítja a múlt felé, annak nincs félnivalója a jelentől." A múlt dicsőítésével önmaga nagyságának Korabeli rajz a Walhalla felavatásáról Bandei vázlata, 1837 A kölni Bismarck-emlékmű terve és történelmi súlyának emléket és bizonyítékot építő magatartás jellemző példája ez, mely előképévé, ihletőjévé vált századunk legtöbb emlékművének. A németországi monumentális emlékművek virágkora a századforduló idejére esik. A legnagyobb szabású közöttük a lipcsei Völkersschlachtdenkmal, melyet tizenöt évi munka után, a lipcsei csata századik évfordulóján avattak fel. Az építész Bruno Schmitz, a mannheimi ünnepélyek csarnoka tervezője volt. (Ez a mannheimi épület, mely elsősorban hangversenyek, táncmulatságok, de tornabemutatók, katonai találkozók, népgyűlések céljára is készült, emlékműnek is tekinthető. Nagytermét, a Niebelung-csarnokot négyezer fő befogadására méretezték. A díszítés a germán mitológia hőseitől a német kultúra nagyjaiig egyetlen szecessziós látomásba foglalta össze a német kultúrhagyományt.) A lipcsei emlékmű kilencven méter magas kőtömbje a pogány kultúrák sziklaépítményeit idézi. Mintha természetes sziklába faragták voina bele a mitologikus vitézek alakjait, a napóleoni csaták jeleneteit és Mihály arkangyal monumentális figuráját. Különösen az épület belseje kelti sziklabarlang hatását. A felfelé szűkülő gyűrűkből álló, harang alakú tér első szintjén a kriptát nyolc irdatlan kőoszlop veszi körül, előttük a történelem időtlen távlatait felidéző óriási katonaszobrok állnak néma gyászőrséget, maguk az oszlopok is a homályos térben lassan kibontakozó arcok. A mintegy hatméteres, önmagukba fordulást tükröző kőarcok, a fenyegető katonák gyűrűje, felfelé az elviselhetetlen súlyú kőtömeg nyomasztó érzése szinte kibírhatatlan, mágikus hatással van a szemlélőre. Bismarck, a vaskancellár, az egységes Németország megteremtője személyéhez emlékművek egész sora kötődik. Országszerte monumentális alkotások emlékeztetnek politikájára és a legyőzhetetlen német egység eszméjére. Arnold Hartmann kölni Bismarck-emlékműve nem pontosan az eredeti terv szerint épült meg, de a vázlat jellemzőbb a művet létrehozó felfogásra. Ez már egyértelműen a Niebelung-ének világának romantikus díszlete. Leomlott sziklák közül emelkedik ki a torony, melyet látszólag nem emberi kéz emelt, és amelynek semmilyen emberi funkciója nincs. A német géniusz alakja mint arctalan harcos jelenik meg ebben az értelmezésben, testét az alaktalan szikla magába foglalja, de a néma feszültség mutatja az erőt, amellyel abból ki tud bontakozni. Pajzsával a földhöz szögezi a gonoszt megtestesítő emberfejű vadállatot, de a kereszt csak üres jelnek tűnik az emlékművön, ha a gonosz ellen küzd is, önnön erejére, barbár hatalmára támaszkodik az emlékmű alakja. A megépült változaton a fák koronája feletti magasból, a lombok közül Bismarck néz le a romos torony lábainál 11
