Múzsák - Múzeumi Magazin 1990 (Budapest, 1990)

1990 / 2. szám

Székesfehérvár belvárosának északi részén két és egynegyed százada állt már a város jellegzetes török kori építménye, amikor 1872 februárjában lebontották. Már alapfalait sem lehetett megtalálni a leletmentés során, de helye pontosan meghatározható, emlékét pedig a lebontása után épített jellegtelen bérház falón rövid felirat örökítette meg. A székesfehérvári városfalat IV. Béla király építtette a tatárjárás után, a XIII. század második felében. A kis tornyokkal tagolt városfal egy ívháromszög alakú területet ölelt körül. Ennek északkeleti sarkában épült fel egy kisebb, minden oldalról védett erődítmény, melyet később fellegvárnak, illetve a királyi palota helyének neveztek. A fellegvár nyugati részén keskeny „zwin- gert" építettek, mely a város északi kapujáig vezette az utcák forgalmát. A fellegvárból külön kapu vezetett a „zwinger”-be és a város felé, mint azt az 1601-ben készült olasz alaprajzi vázlat is mutatja.

Ez volt a régi Budai kapu. Nyugatról nyílt, védelmét és egyúttal a fellegvár védelmét Mátyás király nagyméretű rondella építésével biztosította 1473-ban. A régi Budai kapu jó néhány történelmi eseményt élt át, mégis viszonylag kevés adat maradt fenn róla. A török defterek 1560-1600 közötti Azab (gyalogos) és lovasok kapuja elnevezése, valamint az 1558-77 közötti a Varsáni kapu és a Csókakői kapu elnevezés is feltehetően a Budai kapura vonatkozik. A kapu és a rondella súlyos károkat szenvedett az 1601-es sikeres keresztény ostrom idején. Ezt követően az északi erődítésvonal olasz rendszerű átépítésekor Isolano várkapitány tervei alapján, stratégiai okokból áthelyezték a kaput a mai Március 15-e utca vonalába. A fellegvárat és a régi Budai kapu egyes részleteit megtartották, sőt Evlia Cselebi szerint itt volt a kapukulik, dzsebedzsik és topcsik szállása. A régi Budai kapu tornya átvészelte a török hódoltságot. A telekkönyvi adatok 1727-ben, s még 1787-ben is említik. Utolsó alaprajzi ábrázolása

3