Múzsák - Múzeumi Magazin 1990 (Budapest, 1990)
1990 / 1. szám
Inuncius jelentése fölényes szellemű uralkodót mutat be, aki támad, korhol, gúnyolódik, szidalmaz, a pápának pedig tiszteletlen üzeneteket küld. A reneszánsz formák mögül minduntalan előbukkan a nagy király alakja: a hidegfejű, okos uralkodó, aki távol tartotta magát minden szentimenta- lizmustól és illúziótól, de távol a mélyebb emberi vonzalmaktól és gyűlöletektől is. Talán csak anyjához fűzte igazi érzelmi kapcsolat, bár ez sem volt minden érdek nélkül való. Szilágyi Erzsébet mindvégig támogatta fia céljait, nemcsak fegyveres erejével, de okos asszonyi diplomáciájával is. Mikor Mátyás a régi ellenfelet, Újlakit végképp le akarta ke- nyerezni, bosnyák királyi címet adott neki (bosnyák várak nélkül), akkor Szilágyi Erzsébet fiává fogadta a hiú főurat. Mátyás egész élete színjáték: rejtőzködött, újabb és újabb álarcokat öltött, haragot és megbocsátást színlelt, miközben mindvégig megőrizte hűvös kívülállását. Sohasem saját céljait hajszolta, hanem mindig az állam érdekét tartotta szem előtt. Mátyás még életében megalkotta önmaga mítoszát. Thuróczy János, akit azért hívott udvarába, hogy megírja a magyarok krónikáját, „második Attilának” nevezte, s ez egyáltalán nem volt a nagy király ellenére, sőt, Bonfinit, az olasz humanistát utasította, hogy a hunok és a magyarok történetét együtt írja meg. Mátyás kedvelte a pompát, ezt is felhasználta uralkodói tekintélyének növeléséhez. Az udvari ünnepélyek, a lovagi tornák, a nagyszabású vadászatok, a hetedhét országra szóló lakomák mind ezt a célt szolgálták. Udvarán három óriási szobor állt: az egyik atyjáé, a másik László testvéréé, a harmadik saját magáé. Mátyás emléke nemcsak a magyar nemzetben él, de a velünk szomszédos népek is úgy emlékeznek rá, mint az igazságos uralkodó mintaképére. (A Múzsák Kiadó a reneszánsz király halálának ötszázadik évfordulója tiszteletére mappát jelentet meg.) LIPP TAMAS 6
