Múzsák - Múzeumi Magazin 1990 (Budapest, 1990)
1990 / 1. szám
dl a I la ma a székében megüresedett helyét Csajkovszkijnak ajánlották fel, de ő nem fogadta el. Lázasan dolgozott Mazeppa című operáján, amelynek tárgyát Puskin Poltava című költeménye nyomán Liszt szimfonikus költemény formájában zenésítette meg. A mű iránt váratlanul nagy érdeklődés mutatkozott, Moszkvában és Szentpétervárott egy időben mutatták be. A zeneszerzőt a Szent Vlagyimir Renddel tüntették ki. Mintha rövid időre békésebb korszak köszöntött volna rá, testvérei vidéki otthonában nyugalmas napokat töltött, sokat komponált, műveit maga vezényelte. Élénken foglalkoztatta Byron Manfredje, s a költő világában felismert rokon vonások nagyszabású szimfóniára ihlették. Eközben nagyszabású hangverseny-körutakat tett szerte Európában. Budapesti meghívásának ugyan betegsége miatt nem tudott eleget tenni, ám a kilencvenes évek elején hat szerzői estet vezényelt az Egyesült Államokban. Óriási közönséget hódított meg Pique dame című operája, népszerűségében még ezt is felülmúlja a Diótörő című táncjáték, és végre az Anyegin is elfoglalta méltó helyét Európa operaszínpadain. (Hamburgban Mahler vezényelte előadását.) Csajkovszkij a Francia Akadémia levelező tagjává, s a cam- bridged egyetem díszdoktorává avatta. Odahaza operáinak bemutatóin megjelent a cár is. A siker azonban sem lelki, sem egészségi állapotán nem javított, továbbra is depresszió kínozta. Nővére elhunyta éppoly nagy csapást jelentett számára, mint Meck asszony érthetetlen elhidegülése. Tizenhárom évig tartott közöttük a barátság, eny- nyi időn át folytattak élénk levelezést, és ugyanennyi ideig áradt a pénz a nagylelkű pártfogótól. 1893-ban újabb európai körutat tett Csajkovszkij. Októberben Szentpétervárott bemutatták Hatodik szimfóniáját, amely a „patétikus” melléknevet viseli. A mű ismerői úgy vélik, az élettől búcsúzott benne az alkotó. Valóban, ennél a h-moll szimfóniánál sötétebb, vígasztalanabbul baljós zenét alig írtak. A zeneszerző előérzete nem csalt: néhány nappal a mű bemutatója után orvul támadt rá a kolera, amelynek annak idején anyja is áldozatul esett, és végzett vele. Ötvenhárom éves volt. Gazdag életművében nem találni élesen különváló korszakokat, stílusváltást vagy elhatárolódó fejlődési szakaszokat. Szinte mindvégig egyenlő teret adott műveiben réginek és újnak, szimfóniának és programmatikus szimfonikus költeménynek, lírai és deklamáló operának, orosz és európai hangnak. Úgyszólván minden egyes műve annak saját stílusát reprezentálja, önmagában teljes, külön világ valamennyi. Ha a zenéjén eluralkodó mély fájdalom nem volna egyéb divatos szenvelgésnél, századvégi szalonok hangadó modorosságánál, nyilván nem hódítana szinte naponta újabb tömegeket Csajkovszkij életműve. Nem kétséges, hogy az emberek megérzik e fájdalom valódiságát, a kifejezés őszinteségét. Egyetlen, a zene iránt fogékony hallgató sem maradhat érzéketlen Csajkovszkij áradó dallamgazdagsága, ritmikai leleménye és hangszerelő virtuozitása iránt. Színpadi érzéke csalhatatlan, emberformáló, jellemzőkészsége megannyi karakterfigurával népesíti be operáit. És miután e gazdag életműnek nálunk még mindig csupán elenyésző hányadát fedezték fel, Csajkovszkij művészetének teljes birtokbavétele további káprázatos lehetőségeket tartogat számunkra. PANDI MARIANNE Diótörő, Operaház, Tengler Tamás Az Anyegin színpadképe 31
