Múzsák - Múzeumi Magazin 1990 (Budapest, 1990)
1990 / 1. szám
Patchwork néven született újjá a világ talán legrégebbi kézimunkafajtája, a textilmozaik. Első ismert ábrázolása egy egyiptomi piramis falfestményén látható — az egyik figura, feltehetően rabszolga visel ilyen módon készült öltözéket. A reneszánsz idején főleg díszítő szerepet játszott, mint erről freskók, festmények sora is tanúskodik. Kezdetben a .textilmozaik készítésének célja a nehezen hozzáférhető, kincset érő anyagok megmentése és újrahasznosítása volt. A műfaj újbóli térnyerését sok helyütt a szegénység kényszere indította el. Az iparosodott textilgyártás őshazájában, Angliában kezdtek el az asszonyok takarókat összeállítani hulladék anyagból, maradékokból, ám hogy mennyire nem érték be az egyszerű toldás-foldással, arra szép példákat kínál a londoni Victoria and Albert Múzeum gyűjteménye. Az Újvilágban is eleinte a helyzetből adódóan vált népművészetté a patchwork, az anyagokat ugyanis több száz kilométernyire és igen borsos áron lehetett beszerezni, fgy egy-egy vidék asz- szonyai rendszeresen összejártak anyagokat, mintákat cserélni. Szokások is kialakultak, például ha egy család elköltözött, a többiek „búcsútakarót” készítettek útravalónak. Az eljegyzést követően a barátnők esküvői takarót varrtak a menyasszony számára, ez az úgynevezett „tizenharmadik”, ugyanis a menyasszonynak tizenkét saját készítésű takaróval kellett várnia esküvőjét. Manapság az Egyesült Államokban nemcsak népszerű foglalatosság a textilmozaik készítés, de a műkereskedelemben is egyre nő a múlt századi darabok ázsiója. DOLÁNYI ANNA