Múzsák - Múzeumi Magazin 1990 (Budapest, 1990)
1990 / 3-4. szám
kézjeggyel ellátott festményei alapján azonosították. Huszár e korai, nagyméretű festménye Nagybányán készült, a szabadiskola hirdetett eszmei programjával és festői megoldásaival szoros kapcsolatot mutat. A természetes, nyugodt kompozíció, a családias, ugyanakkor meditativ hangulat, a szórt fényből előrajzolódó tárgyak és figurák, a színek csendes összehangoltsága a Holló- sy-kör festői világát idézik. Leginkább Réti István melankolikus életképeivel rokonítható. Két évvel később Huszár mégis egyike volt azoknak az ifjú művészjelölteknek, akik a nagybányai művésztelep nyár végi kiállításáról tudatosan távol maradtak, és külön mutatták be munkáikat. A korabeli sajtó szerint a francia „hipermodern áramlatok fertőzött kigőzölgéseitől" mételyeződtek meg, amelynek legradikálisabb hírnöke Czóbel Béla volt. A művésztelep fogékony fiataljait ő ismertette meg a párizsi újító kísérletekkel, a festészetben érvényesülő lényegi hangsúlyok átrendeződésével. A természet atmoszférikuson érzékeny leképezése, a pszichikus telítettség háttérbe szorult, inkább a lényeges szerkezeti elemek kiemelése, a kompozíció feszes ritmusa, az élénk, erőteljes színek, a könnyed kontúrokai átfogott, redukált formák kerültek az új képi kifejezés homlokterébe. Három 1906-ból származó Huszár-képet ismerünk, amelyek feltehetően még Magyarországon keletkeztek. A Kertben és a Tájkép címet viselő kép valószínűleg Nagybányán, éppen az említett forrongó nyáron készült. A kerítés mellett, az asztal körül ülő asszony és szalmakalapos férfi ábrázolása nem részletezett, erőteljes sötét körvonalakba fogott egységes színfelületekkel festette meg a figurákat. A karakteresen megragadott mozdulatok, a lényegre koncentráló komponálás egyszerre fejezi ki a tematikuson meg- fogalmazhatót: a meleg nyári délután semmittevését, és a festői mondanivalót: a színek, formák dinamikus összhangjából adódó összefogottságot. A Tájkép című festménye hasonló szellemiség jegyében kéTájkép, 1906 szült. A dúsan zöld domboldal növényzete merész ecsetvonásokkal mozgalmas formákká tömörített, a teret formáló élénk színek erőteljes határozottsággal különülnek el egymástól, a tájba épített figurák a kompozíció vezérlő szerkezeti elemei. A természet tárgyai itt már a formai építkezés, a festői kifejezés alárendeltjei lettek, akárcsak harmadik korai festményén, az 1906-ból való Asszony babakocsival címűn, amely a Nemzeti Galéria gyűjteményének eddig egyetlen Huszár-műve. A kép festői felfogásában, kom- pozíciós elveiben a nagybányai tájképek rokona, azokat az új törekvéseket képviseli, amelyek a szabadiskolából kivált fiatal nemzedék szemléleti váltását ösztönözték. Az ifjú művészek csoporttá szerveződését Huszár már nem támogathatta, hiszen 1906 decemberétől Hollandiában élt. Újabb hatások, termékenyítő impulzusok érték, de itthonról vitt bravúros rajztudása és imponáló festői eszköztára végigkísérte művészi pályáján. A távozását követő első néhány évben abból élt, hogy megrendelésre portrékat, csendéleteket festett. Szabadon és könnyedén váltogatta stílusát, gyakorta visszatért a pontos, élethű ábrázoláshoz, ahogy 1910-ben készült önarcképén is látható. Nemzetközi hírnevét azonban nem ezeknek a figurativ, gazdag festőiségű korai műveinek köszönheti. Több műfajban is tevékenykedő avantgárd, absztrakt szem'éls- tű művészként ismerte meg a világ. Mestere volt a festésnek, mégis tudatosan lemondott a természethű, leképező művészi közelítésről. A modern gondolkodás adekvát vizuális kifejeződését a festői elvonatkoztatásban, az építészet és a festészet együttműködésében, a műfaji határok szabad mozgásában, a művészet és az élet alapvető és termékeny összefonódásában látta. Tudatosan redukálta a festőiséget, a művészi érzékenységet a gondolati és filozófiai gazdagodás, a huszadik századi lényeglátó, absztrakcióra képes gondolkodás- és látásmód szellemében. GERGELY MARIANN 7
