Múzsák - Múzeumi Magazin 1989 (Budapest, 1989)

1989 / 2. szám

Budakeszin, a Vörös Hadsereg útja mellett kis barokk kápolna áll. Külsejének legutóbbi helyre- állítása a budakeszi plébános, dr. Németh László és a helyi szépítőegyleti tagok érdeme. Puszta létét is többször fenyegette veszély, s a mellette vezető út szélesítése tönkretette környezetét. A kápolnát a szomszédos ház lakójáról sokáig Schieli Kapelle néven ismerték, valójában a Segítő Szentek tiszteletére épült. A Segítő Szentek tisztelete a XIV. századi Dél-Németor- szágban alakult ki. Mártírhalálukért cserébe valamennyien azt a kegyet kapták Istentől, hogy a

hozzájuk fohászkodók érdekében közbenjárhassanak. Kultuszuk a XV. században terjedt el. Magyarországon különösen a német ajkú lakosság körében vált népszerűvé a tizennégy Segítő Szent tisztelete. Az oltárképeken gyakran megjelenő szenteket (Achatus, Balázs, Borbála, Ciriakus, Dénes, Egyed, Erasmus, Eustachius, György, Katalin, Kristóf, Margit, Pantaleon és Vitus) sokszor ábrázolják más szentek, például Szent Flórián társaságában.

A kápolna építési idejét a zárókövére vésett 1774-es dátum mutatja, mely egy régi fényképen

Jézus az oltár bal oldalán

maradt ránk. A felirat valószínűleg a mészréteg alatt lappang. A nagy homlokkövekből rótt alapozásra nagyméretű barokk téglákból emelték a kápolnát. Ugyancsak téglából készült a padló- burkolat. A Cl jelzések elárulják, hogy a téglák a Mechwart téri egykori téglagyárban készültek. A gyár 1745—1783 között gyártott ilyen téglákat, s a pesti Invalidus palota építésénél használták (CI = Casa Invalidorum). A téglaégető 1783-ban Jálics Kristóf tulajdonába került, ekkor tehát már bizonyosan állott Budakeszi déli részén az a kápolna, melyet tégláiból emeltek. A kápolnát

Mária az oltár jobb oldalán