Múzsák - Múzeumi Magazin 1989 (Budapest, 1989)

1989 / 2. szám

iT^ <J i iT:Ţ» F-T-mHl«] á»WiTiVlmT

"’'ViMMfl

! - ■■■■■‘I

it !!!|]iifti|

júi

KRISS GÉZA

zamosan húzódó Parti-hegység védi az északi hideg légáramlatoktól, s az óceén meleg vízáramlata is enyhíti a hómérsékletet Az évi csapadék körülbelül 1200 milliméter, közel duplája a magyarországinak. Ennek köszönhetően a parkokban még télen is virágok nyílnak. A városnak sok szép tágas parkja van, ahol megőrizték a természet ősi formáját, a régi őserdőt,

nak a telelő vadlibák, vadkacsák. A várost nagy kiterjedésű elővárosok ölelik körül, fából épített családi házakkal. Két egyeteme van, a Simon Fraser és a British Columbia University. Ez utóbbi Antropológiai Múzeuma rendelkezik a világ talán leggazdagabb indián néprajzi gyűjteményével.

Vancouver felhőkarcolói között sétálva, hihetetlennek tűnik, hogy száz évvel ezelőtt itt őserdő volt. Az első európai. Jose Maria Narvaez spanyol kapitány 1791-ben érkezett a totemoszlop-faragó indiánok földjére, de mert nem talált kedvező kikötőhelyet, visszafordult. 1792-ben az angol Vancouver kapitány feljebb hajózva rátalált a kiváló kikötőnek kínálkozó, a szárazföldbe mélyen benyúló Burrard-öbölre. Az első európaiak körülbelül nyolcvan év után telepedtek le az öböl partján, s kihasználva az őserdő adta lehetőséget, fűrészmalmokat létesítettek. A kis település 1886-ban felvette a Vancouver nevet. 1887-ben a Transzkanadai Vasút elérte Vancouvernél a Csendes-óceán partját, és a település rövid időn belül nagyvárossá nőtt. Az igazi fejlődés a negyvenes évektől vette kezdetét, megduplázódott a város lakossága. A kedvező fekvésű kikötőnek köszönhetően a keletre irányuló kereskedelem fő központja. Lakossága vegyes összetételű. Sok a kínai, részint a vasútat építő kulik leszármazottai, akik külön városrészt foglalnak el, kínai üzletekkel, vendéglőkkel. Kanada nagyvárosai közül Vancouver éghajlata a legkedvezőbb. A Csendes-óceán partjával párhu-