Múzsák - Múzeumi Magazin 1989 (Budapest, 1989)

1989 / 1. szám

itt is halt meg. (Valójában Velen­cében érte a halál, amint ezt neve­zetes Verdi-regényében Werfel is oly érzékletesen leírja.) Azután Imatra a múlt században az öngyilkosok kedvelt színhelyévé vált. Nyilván itt is több a túlzás és a rémhír, ám mégis igaz, hogy a zúgó víz az öngyilkosok számára vonzó lehetőséget nyújtott. Posta­kocsik, határok, evezős hajók, majd gőzhajók szállítják a turistákat, nagy hotel épül, a közeli Saima tórend­szeren megindul a hajózás és a sporthorgászat. 1872 óta a vízesés egy része fölött kötélpályán, kosár­ban szállítják át az utazókat, zene­karok kelnek versenyre a harsogó vízzel. Lazachalászat szerveződik. A koronás vendégek közül 1876. augusztus 2-án Don Pedro brazil császár is felvéseti nevét a sziklá­ra. Általában alig van olyan látvá­nyosság, amit itt ki ne próbálná­nak. 1885 augusztusának első két napján Blondin, a világhírű francia kötéltáncos kifeszített drótkötélen többször is átsétál a zúgó felett. Számára e 150 méteres séta rutin­munka lehetett, hiszen azzal vált is­mertté, hogy 1859-ben a Niagara fö­lött kelt át drótkötélen. Több orosz és más vállalkozó is akadt, ezek azonban vagy nem mertek nekivágni az útnak, vagy a kormányzó tiltotta meg a túl veszélyesnek tekintett mutatványt. Mindig akadtak jelöltek, akik új konstrukciójú szerkezeteken kívántak leereszkedni a sebes zu­hogókon. Viszonylag jó utak készül­nek, 1892-ben vasutat építenek Vi- borgtól Imatráig, akkor készült el a zuhogó középső szakasza feletti köz­úti híd is. Nagyszabású terveket sző­nek vízi erőműről, villanyvilágítás­ról, távvezetékekről, ám ezek csak évtizedek múlva valósulnak meg. A cári család rendszeresen látogat ide, 1885-ben itt nyaralnak. Amikor 1901-ben leég az akkori nevén ,,új" hotel, elhatározzák, hogy az állami vendégek számára gigantikus szál­lodát építenek. 1903-ban már áll is a Valtionhotelli (Államszálloda), Us- ko Nyström tervei alapján, mely a századelő finnországi Jugendstil épí­tészetének egyik főműve. A költsé­geket a szenátus biztosította. Hiva­talos vendégként Hollandia hercege, a későbbi svéd király, Gusztáv Adolf, 1942 nyarán pedig Hitler és Keitel, ám a szovjet diplomata Majszkij és japán kollégája is lakott itt. A háború után ismét hotelként működik az Államszálloda, amelyet sokévi helyreállítás után a közel­múltban ismét eredeti formájában nyitottak meg. A mai Imatra kissé más, mint a ré­gi képeken. Modern finn város, a Vuoksi folyó felsőbb esését vízi erő­mű rejti. A régi zuhatagos rész legszebb részeibe naponta egyszer eresztenek vizet, ezt a régi közúti hídról, a környező pavilonokból nézik a turisták. Rendeznek éjjeli, fáklyás zuhatagokat is. Ma egyébként Imatra kulturális élete igen gazdag: nem­zetközileg is számottevő rendezvé­nyeket tartanak, nyári egyetemük van. A táj pedig nyáron is, télen is felejthetetlen. Ezenkívül, a finnorszá­gi művelődéstörténész, Sven Hirn jóvoltából kitűnő, adatgazdag átte­kintésünk is van Imatra több mint két évszázadáról. Hála a finn archí­vumokban megőrzött dokumentu­moknak, olyan pontossággal ismer­hetjük e turisztikai nevezetesség történetét, mint alig másutt. VOIGT VILMOS A. Weger acélmetszete, 1872 Az lllustreret Tidende c. dán újság fametszete, 1868 41

Next

/
Thumbnails
Contents