Múzsák - Múzeumi Magazin 1989 (Budapest, 1989)
1989 / 4. szám
hiányzik a cölöpnyom. Habár ez a kétoszlopos megoldás is jellemző a kora középkori germán földbe vájt hajlékokra, talán zömmel gazdasági épületekre, (így West Stow és Mucking angolszász telepein is), mégis inkább az a szerkezet kapcsolható szorosan hozzájuk, amelynél háromhárom oszlop'alkotta a fölépítményt. A Közép-Tiszánál Szolnok és Kengyel határában több ilyen lakóépítményt tártunk fel. Ezeknél az épületeknél mind a négy oldalon lehetett épített fal (tapasztott vesszőfonat, gerendafal), ellentétben a kétcölöpös házakkal, ahol inkább csak az oromrészen volt ilyen. Ezeket a sokcölöpös hajlékokat tekinthetjük félig földbe mélyítetteknek. A gepidáknak a Tisza mentén voltak olyan kunyhóik is, amelyekben négy tartóelem figyelhető meg, az oldalak közepén vagy a sarkokban. Itt valamilyen épített falú, koszorúgerendás megoldást alkalmazhattak, miként a hatoszlopos házaknál is. A néhány oszlophely nélküli viskónál szarufás tetőszerkezet tételezhető fel, mint például Szelevény-Bohonyaparton. A házak bejáratára általában alig rendelkezünk biztos útmutatással. A Közép-Tisza-menti kora Meroving-kori telepkutatások a magyar archeológia régi hiányosságát pótolják. Az 1980-as esztendőkig tartó elmaradás különösen akkor tűnik ki, ha összehasonlítást teszünk az erdélyi munkálatokkal: a Malomfalván, Maroscsapón, Baráthelyen végzett feltárások már az 1950-es évtized elején megindultak. Napjainkra azonban a magyar kutatás az Alföldről mennyiségben és minőségben ehhez mérhető, ezzel egyenértékű V—VI. századi emlékanyagot mutathat fel. CSEH JÁNOS 7
