Múzsák - Múzeumi Magazin 1989 (Budapest, 1989)
1989 / 4. szám
brémai dómiskola vezetője, Adamus A Bremensis kanonok 1072-1076 között írt Gestájában olvasható a következő: „Harald, Norvégia királya, Görögországból visszatérve, feleségül vette Russzia királyának, Jaroszláv- nak a leányát. A magyarok királya, András magával hozta a másikat, akitől Salamon született. A harmadikat a frankok királya, Henrik vette el, aki Fülöpöt szülte neki”. A XI. századi dinasztikus házasságok egyik jellemző példája ez. Első királyunk, Szent István unokaöccse, András kijevi emigrációjában feleségül vette Jaroszláv nagyfejedelem leányát, Anasztáziát, s e házasság révén sógorsági kapcsolatba került a norvég és a frank uralkodóval. Ez o tény is hozzájárult ahhoz, hogy másfél évtizedes uralkodása alatt Magyarországot jelentős szellemi és kulturális hatás érte, elsősorban Lotharingiából. Az 1046. évi pogány felkelés idején hívták haza Andrást Kijevből, s királlyá választották az elmo- nekült és később elhunyt Péter király helyébe. A bizánci császárok és a nyugati keresztény uralkodók példájára a király családja részére önálló temetkezőhelyet alapított Tihanyban. Ennek elkészültekor adta ki a tihanyi apátság alapításáról szóló, 1055-ben kelt oklevelét. A latin nyelven írt okmány Magyarország legrégibb hiteles oklevele, amely eredeti állapotában és épségében vészelte át a történelem viharait. Az oklevélben a király a legkeresztényibb uralkodónak nevezi magát és kinyilvánítja, hogy Tihanyban Szűz Mária és Szent Ányos püspök és hitvalló tiszteletére monostort alapít saját maga és felesége, fiai és leányai, valamint valamennyi élő és meghalt rokona lelki üdvösségére. Az egykori monostortemplom legrégibb része a királyi család temetkezőhelye, amely napjainkig eredeti szerkezetében és épségében maradt fenn. Ez háromhajós kripta, az altemplom elnevezés nem helytálló. Föléje épült a kora román templom emelt szentélye, s ezt az építészeti megoldást, amely a X—XII. századi Európában elterjedt volt, nemcsak a gótikus átépítéskor őrizték meg, hanem a barokk újjáépítéskor, a XVIII, században is. A barokk pompával berendezett apátsági templom belsejében jól érvényesül az emelt szentélybe, középkori nevén kórusába vezető lépcső- feljárat. Ennek mindkét oldalán keskeny, dongaboltozatos, többlépcsős lejárat vezet a királyi kriptába. A téglalap alaprajzú kripta falazatát a Tihanyi-félszigeten bányászható vulkáni eredetű kőzetből, barnásszürke színű bazalttufából építették. A belső teret hat zömök, hengeres oszlop három hajóra osztja, és viseli a tizenkét keresztboltozat súlyos terhét. A dob alakú elemekből készült oszloptörzsek kocka alakú lábazatokon állnak, és Az apostoli kereszt I. András sírján felül egyszerű, fordított csonkagúla alakú fejezetben végződnek. Mind a hat oszlop szerény kivitelű, mégis a protodór oszloprend kora középkori ritka példányának számít. Nyersanyaguk eltér a falazatétól, ugyanis ezeket a legközelebbi vörös homokkő-bánya anyagából faragták. A nyugatkeleti tájolású kripta terének hossza 912, szélessége pedig 742 centiméter. A római vagy a karo- ling hosszmértékben ez harminc, illetve huszonöt lábat jelent. A keleti és a déli falba román résablakokat építettek, a délieket valószínűleg a rendház bővítésekor befalazták, ezért a kripta csak a keleti ablakokon át kap természetes megvilágítást. A kripta főhajójának nyugat-keleti tengelyében, gejzirites mészkőrétegbe ásták be az 1060-ban elhunyt király, az alapító sírját. A sírgödröt fehér mészkőből faragott sírlappal fedték le, amelynek felületéből egy hordozható, csavart nyéllel ellátott kereszt domborműve emelkedik ki. A sírlap mérete 191X153 centiméter, a kereszt teljes hosz- sza 160 centiméter. A csavart nyél alsó és felső végén a nyélvédő köpűt is ábrázolta a kőfaragó. Legfelül egy nyújtott szárú görög kereszt látható, közte és a nyél között pedig egy zsemle alakú nodusz, s ez lehetővé tette, hogy elrejtse a kereszt rögzítő tüskéjét, amely a leszerelhető nyelet fogta össze. Ez pedig részleteiben gondosan kidolgozott XI. századi uralkodói méltóságjelvény. A keresztény uralkodókhoz, így a német-római császárokhoz’ hasonlóan az Árpád-házi királyok is ilyen szétszerelhető nyeles keresztet vitettek ma gok előtt nagyobb ünnepségeken és a templomba való bevonuláskor. Lényegében ilyen volt a Szent Istvánnal kapcsolatban sokat említett apostoli kereszt. I. András élete, országlása és egész tevékenysége arról tanúskodik, hogy több tekintetben példaképének tartotta az első királyt: András is elfojtotta a pogány lázadást, mindig megvédte az ország függetlenségét, visszaverte III. Henrik német-római császár ismétlődő támadásait, és igyekezett megerősíteni a fiatal magyar keresztény államiságot. Péter király zűrzavaros uralkodása idején, s lőleg annak végén a fehérvári királyi bazilikából eltűntek a királyi felség- és méltóságjeJvények. Ezek felkutatására és összegyűjtésére a Lotharingiából hazánkba menekült Leodvinnak, mint bihari püspöknek adott a király megbízást. Minden valószínűség szerint e királyi klenódiumok között még meglehetett Szent István apostoli keresztje is, vagy az annak a mintájára készített hasonló kereszt, amelyet I. András és felesége, Anasztázia királyné nemcsak Fehérvá.rott használt, hanem országjáró útjaira is elvitt. A kor szokásának megfelelően az uralkodók a nagyobb egyházi ünnepeket általában saját alapítású monostoraikban, családjuk és a szerzetesek körében szokták eltölteni. A tihanyi monostort is többször fel kellett ks-
