Múzsák - Múzeumi Magazin 1989 (Budapest, 1989)

1989 / 4. szám

megindult. Az egyik kocsiból harsogott az ott elhelyezett népzenészek hangszereiből a vidám induló s a többi kocsin is folytonos vidámság ős jókedv uralkodott, mialatt a harminczhat percnyi utazás után a vonat Üj-Pestre megérkezett. . . Hat óra előtt pár perczzel megszólalt a vonatvezető sípja s pontban hatórakor indultunk vissza Pest felé, s harminczöt perez után a szénatéren, ismét a váró sokaság üdvözlései mellett szálltunk le a kocsikról."

Az utasok 1866. augusztus elsejétől vehették birtokukba az új közlekedési eszközt, amely hamar népszerű lett. 1866. augusztusában közel ötvenhétezren utaztak a „lóvonatú vaspályán", az év végéig az utasok száma meghaladta a kétszázezer főt, a bevétel pedig a huszonötezer forintot. A több mint kilenc kilométeres vonalon menetrend szerint közlekedtek a lóvasúti kocsik, mindkét végállomásról naponta 14-14 menetet indítottak. Az indítási közök váltakoztak, a legrövidebb húsz perc, a leghosszabb két és fél óra volt. Az első kocsi a Széna térről hat óra után, az utolsó este kilenc óra előtt indult. A Széna tér és az újpesti Kis sörcsarnok (a Váci úton, a mai Csanádi utca sarkának közelében állt) között négy megálló volt: a Zrínyi kávéháznál, a Múzeum körúton, a Deák téri evangélikus templomnál, a Lipót templomnál (Bazilika) és az indóháznál (a mai Nyugati pályaudvar elődje). A Kis sörcsarnoktól kifelé a vonal bármely pontjánál meg lehetett állíttatni a kocsikat, ha valaki le- vagy felszállni kívánt. A Széna tértől az indóházig és a Széna tértől a Kis sörcsarnokig közlekedő járatok is voltak, ezeken a rövidített útszakaszokon tíz krajcárba került egy utazás. A Széna tér és az újpesti végállomás között kocsiosztályonként különbözött a viteldíj: az első osztályon húsz krajcárért, a másodikon tizenöt krajcárért, a harmadik osztályon- ilyen csak az emeletes kocsikon, a tetőn volt- tíz krajcárért lehetett jegyet váltani.A lóvasút forgalmát kezdetben tizenkét kocsival bonyolították le, a nyolc emeletes és a négy nyitott, egyszintes kocsit a Pesti Közúti Vaspálya Társaság a bécsi Spiering gép- és kocsigyártól vásárolta. Az elegáns kiállítású, jól rugózó kocsik leírását is a korabeli újságokból ismerjük. A zárt, emeletes kocsik oldalán a kocsiosztályok jelzésén kívül a város címere és a társaság névbetűi (PKVT) voltak láthatók. Az első osztályon bársony, a másodikon posztó bevonatú ülések, a tetőn bőrrel bevont karos pad szolgálta az utasok kényelmét. A nyitott kocsikban is bőr húzatú ülések voltak. Az emeletes kocsikra 30-45 utast vehettek fel. Az utasforgalom gyors növekedésével a kocsik száma és a járatsűrűség is kevésnek bizonyult. A sajtóban megjelentek az első bíráló cikkek a zsúfolt lóvasútról, az utazás kellemetlenségeiről. A PKVT a bajokon újabb kocsik beszerzésével, a kitérők számának növelésével igyekezett segíteni. Az első lóvasúti vonal ugyanis egyvágányú pályával épült, s a járatok sűrítése csak a kitérők növelésével volt lehetséges. Az intézkedések lehetővé tették a negyedórás indítási köz bevezetését. A lóvasút „indóháza" mögött létesült az első lóvasúti forgalmi telep, itt voltak a kocsiszínek, az istállók és a „személyzet lakosztályai". A vonal megnyitásakor bérelt lovak húzták a kocsikat, de hamarosan áttértek a saját lóállomány tartására.

A lóvasút kezdetben jó üzletnek bizonyult. Az első vonal építése a tervezettnél kevesebbe került, és az első éveket nyereséggel zárták. Ez újabb vonalak építésére ösztönözte a vállalkozókat. A PKVT 1868-ban két újabb vonalon kezdte meg a közlekedést, a Városligetbe és Kőbányára. Ebben az évben már két és félmillió utast szállítottak. Időközben versenytárs is jelentkezett: a Budai Közúti Vaspálya Társaság ugyancsak 1868-ban nyitotta meg óbudai és zugligeti vonalait. E vonalak közös végállomása a Lánchíd budai hídfőjénél, az elágazás a Pálffy (Bem) téren volt. A budai lóvasúton a megnyitás csonka évében öt- száznegyvenezren, a következőben egymillió háromszázezren utaztak. Pesten 1870 végéig újabb négy vonal készült el, ekkor a fővárosi lóvasúthálózat harminckét kilométer volt, ebből a két budai vonal hossza tíz kilométer. A lóvasúti vo10