Múzsák - Múzeumi Magazin 1989 (Budapest, 1989)
1989 / 4. szám
mnoRin FRfSHÓI Finnországba viszonylag későn érkezett a kereszténység. Bár Szent Olaf már a XI. században térített a Finnország és Svédország között fekvő Aland szigetén, az első püspökséget a finn szárazföldön csak 1229-ben alapították, Torkúban. A nyugatról, Svédországból és Angliából érkező hittérítők munkája nyomán épültek fel az első keresztény templomok a XII. században, többségük fából, ezek egyike sem maradt az utókorra. A legrégebbi, még álló kőtemplom az Aland szigeti Jomalában található és Szent Olaf nevét viseli. Ezeknek a korai kőtemplomoknak Hattula templomának freskója, XVI. sz. azért nagyobb a jelentőségük más országok hasonló építményeihez képest, mert Finnországban királyi privilégium volt a kőből való építés. Csak a XVII. században vált lehetségessé az Európa más részein megszokott kastélyok, udvarházak építése, így a középkori építészeti hagyományt az öt fennmaradt királyi váron kívül elsősorban a kőtemplomok képviselik. (Természetesen óriási a jelentősége a hagyományos formákat és technológiákat őrző faépületeknek is, ez az emlékanyag azonban a XVIII—XIX. századból való.) A kőtemplomok a XV—XVI. századig egyetlen alaptípust követnek. A téglalap formájú alaprajzot két egyszerű, tagozatok nélküli pillérsor osztja három, egyforma magasságú hajóra, melyek közül a középső szélesebb. A pilléreket összekötő boltövek között keresztboltozat fedi le a templomteret, az épületet e fölé emelt magas nyeregtető borítja. A homlokzat nyers kőfelületének egyetlen dísze a két oromfal téglából rakott, változatos mintája, amely észak-német és dán hatást tükröz. Egy-két kivételtől eltekintve téglát csak díszítésre használtak. A templomhoz általában később toldották hozzá a két mellékhajóhoz csatlakozóan a sekrestye és a másik oldalon a bejárati előtér négyzetes alaprajzú építményeit. Többnyire a templom mellett épült fel a faszerkezetű harangtorony, amit a későbbi századok folyamán kőtoronnyal cseréltek fel. A templommal egybeépített torony, mint Jomalában is, egyedül Aland szigetére jellemző, (gy a Maaria templomának freskója, XIV. sz. templomegyüttes a templomkertet körülvevő kőfalból, annak egy vagy két házszerű kapuépítményéből, a templomból, harangtoronyból és a máig temetőként szolgáló templomkert ravatalozójából áll. A templombelső simára vakolt, fehér felületét száraz freskótechnikával készített festmények díszítik, a legkorábbiak a XIV. századból maradtak fenn. A boltozat bordái egy vagy kétszínű egyszerű keresztcsíkozással vagy halszálkás mintázattal díszítették. A boltöveken hullámosspirális indamotívum fut végig a pillérekre festett szentek alakjait összekötve. A bordákat a belőlük kiinduló hullámos indák sora kíséri, és az így a bordák és boltövek között kialakuló mezők közepét foglalják el a figurális, többnyire a bűnöktől elrettentő jelenetek. Az egyik legszebb freskósorozat Hattula templomában található, mely a XVI. századi festmények valamennyi általános jellemző vonását híven tükrözi a figurális jelenetek egyedi, életképszerű ábrázolása mellett. A kockajátékosokat megkísértő ördög rovarszerű figurája jellegzetesen megformált, állandó szereplője a falfestményeknek. A századforduló nemzeti romantikája e kőtemplomok sajátos elemét felhasználta a hagyományos építészettel való közvetlen kapcsolat hangsúlyozására. Lars Sonck a turkui Szent Mihály templom (1897—1904), Gesellius, Lindgren és Saarinen a helsinki Nemzeti Múzeum épületének (1902—1912) ornamentikájában alkalmazta az oromfalak tégladíszítésének alapváltozatait. A freskók indamotívumai és a közéjük illesztett figurák szövetszerűsége a századfordulós grafikai stílusban nagyon természetesen folytatódott. Hugo Simberg századforduló körüli tragikus-ironikus festményeinek nyilvánvaló előzménye a templomi freskók tartalmukban fenyegető, ábrázolásmódjukban derűs jellege. Ö tervezte a tamperei katedrális (1902—1907) színes üvegablakainak kartonjait, a templom teljes belső díszítését. A hívők kérésére két korábbi grafikáját freskóként felnagyítva festette meg a templomban. Az egyik képen két finn parasítfiú sebesült, lezuhant angyalt szállít rögtönzött hordszéken, talán a függetlenségért ez időben küzdő Finnország szimbólumát. A másik képen
