Múzsák - Múzeumi Magazin 1989 (Budapest, 1989)

1989 / 4. szám

Karl Liebknecht támogatta lap „vörös posztó" a magyar kormány hangadóinak a szemében, s ez újabb ürügyül szolgálhat az engedély kiadásának halogatására. Kassák erre, túltéve magát a meg­alkuvásokkal szembeni irtózásán, Tribün névre kérte a lapengedélyt. Kiderült azonban, hogy épp akkor indult hasonló címmel egy sportújság. Er­re Kassák visszatért az eredetileg tervezett Tett címhez. Végül megkapta az engedélyt, a hivatal­nok valószínűleg nem tudta, hogy ez a lapcím a Die Aktionhoz fűződő eszmei rokonságot is tük­rözi. 1915. november elsején jelent meg a Tett első száma, Szabó Dezső beköszöntőjével. A folyóirat szerkesztői, kiadói és minden egyéb vezető funkcióját maga Kassák töltötte be, György Mátyás, Komját Aladár, Komját Marcel, Lengyel József és Rozványi Vilmos támogatásá­val. Ez a monopolisztikus gazdaszerep egyrészt előnyösnek, másrészt hátrányosnak bizonyult. Előnye volt a Kassák személyiségéből adódó kö­vetkezetesség és a lap egységes arculatának ki­alakítása. Hátránya az egyes irányzatok és az azokat megtestesítő személyek itt-ott egyoldalú, néha elhamarkodott megítélésében mutatkozott. Az új iránti vonzódás és széles körű kitekintés jellemezte a folyóirat néhány megjelent számát. Kassák éleslátását mutatja, hogy a szabad vers úttörője, Walt Whitman és Apollinaire néhány költeménye először itt jelent meg magyarul. Ugyanakkor az irányzatok és alkotók olykor téves megítélése okán a haladó értelmiség tekintélyes része és a lapot kezdetben lelkesen támogató Szabó Dezső is eltávolodott Kassák irodalompo­litikai elveitől. Kassák látszólag csapongva kö­vette nyomon a XX. század első felében egymást követő irányzatok labirintusát, de mint ezt ké­sőbb Az izmusok története című tanulmányában megírta, ez nem az eszmei tétovaság, hanem épp a következetesség jele volt. Ahogyan az impresz- szionizmushoz képest progresszívnak vélt ex- presszionizmusban hamar észrevette, hogy an­nak lényegét csupán egy újfajta ábrázolási mód, nem pedig a forradalmian művészi, alkotó tett képezi, ugyanúgy ráismert az újabb keletű izmu­sok legtöbbjében a saját művészetpolitikai né­zeteitől többé-kevésbé eltérő, azokkal gyakran szöges ellentétben álló tendenciákra, míg végül a konstruktivizmus mellett tette le a voksát. Kassák a Tett szerkesztőjeként sem hagyott fel a Nyugat bírálatával. Támadásai ekkortájt első­sorban Babits ellen irányultak. A támadásra Ba­bits valamivel csiszoltabb fogalmazásé, de nem kevésbé éles hangú cikkben reflektált. Kassák viszontválaszra készült, ennek közlésére azon­ban a Tett hasábjain már nem kerülhetett sor. A kormányzat és a konzervatív-jobboldali sajtó, élén Rákosi Jenővel kezdettől fogva szidalmazta Kassákot és folyóirata egyre merészebben hábo­rúellenes, forradalmi indíttatású írásait. Miköz­ben a két progresszív folyóirat két vezéralakja, Babits és Kassák egymással hadakozott, a nacio­nalista köröknek sikerült elérniük az alig egy évet megért Tett betiltását. Kassák azonban nem hagyta magát kiszorítani a magyar irodalmi élet porondjáról. Hamarosan új folyóiratot indított Ma néven, amely a Tetthez ALKOTNI - NEM ALAKÍTANI! AKTIVISTA FOLYÓIRAT A bécsi Ma hasonlóan radikális és egyre nyíltabban háború­ellenes volt. A Ma szerkesztésében egyre inkább érvényesült az időszerűség szempontja. Az 1917- es év eseményei nyomon követhetők a Ma tör­ténetében is. Németország és a monarchia had­seregének sorozatos, súlyos vereségei, a mind gyakoribb hazai sztrájkok és tüntetések, az egy­re romló közhangulat a kormányzatot némi en­gedményre kényszerítette. Kénytelen-kelletlen eltűrte a Tetténél nyíltabban forradalmi Ma te­vékenységét. Az oroszországi februári forrada­lom győzelme viszont negatívan hatott a Ma életére. Az Új költők könyve című antológia még Kassák és régi munkatársai egységes forradal- miságát tükrözi, de az oroszországi események, főként a februári forradalom várható következ­ményeinek eltérő megítélése hamarosan eltávo­lította egymástól a lenini út mellett lándzsát tö­rő munkatársakat, köztük Révai Józsefet és a proletárforradalom időszerűségével szemben kétségeket támasztó Kassákot. Előbbiek rövide­sen megalakították a kommunista írók magyar- országi csoportját, s megjelentették 1918 Sza­badulás című kiadványukat, amely tartalmában már meglehetősen távol esik mind Kassák el­veitől, mind saját korábbi irodalompolitikájuktól. A monarchia összeomlása és az őszirózsás for­radalom után Kassák aktív szerepet vállalt a Szociáldemokrata Pártban is. Főként ifjúmunkás körökben végzett kulturális-politikai felvilágosító munkát. Károlyi Mihály visszavonulása után a két munkáspárt 1919. márciusi egyesülése és a proletárdiktatúra deklarálása sok pályatársával együtt Kassákot is válaszút elé állította. Egy­részt nem akart a szocializmus megvalósításá­nak ígérete jegyében hatalomra került tanács­kormánynak hátat fordítani, másrészt nem tu­dott megbékülni a forradalom lenini értelmezé­sével és főként a proletárdiktatúra magyarorszá­gi gyakorlatának számos módszerével sem. Vé­gül, nem tagadva meg, de nem is hangoztatva fenntartásait, Révész Béla és Péterfi István ta­nácsára funkciót vállalt a közoktatásügyi nép­biztosságnál, s a politikai plakáttervek elbírálása lett a feladata. Kun Béla egy alkalommal kifo­gásolta Kassák elutasító döntését, amelyet egy művészietlennek minősített plakátterv ügyében hozott. Ekkor Kun Bélának arra a megjegyzésé­re, hogy „mi nem művészetet, hanem forradal­mat csinálunk”, Kassák Bartókot idézve felelte: „A művészet — forradalom!" A Tanácsköztársa­ság megdöntése után Kassák Bécsbe emigrált, ott folytatta a Ma megjelentetését, miközben felújította és bővítette kapcsolatait az osztrák és német avantgardista körökkel, s kiadta a Munka, valamint a Dokumentum című írásait. Hazatérése után az általa létrehozott Munka­körben szándékozott folytatni az évekkel előbb a Galilei Körben és a Thália Társulatnál -végzett tevékenységét. Váratlan csalódás volt azonban számára, hogy a Szociáldemokrata Párt nem tá­mogatta. Ennél is fájóbban érintette a munká­sok, főként a fiatal munkások közönye. E csa­lódások nyomán egyre inkább a képzőművészet felé fordult. Itthoni bemutatóit igen mérsékelt érdeklődés fogadta, Nyugat-Európa városaiban rendezett kiállításai azonban elismerést arattak mind a szakma, mind a közönség körében. A magyar politikai életnek a harmincas évek utolsó négy évében kezdődött, majd hamarosan nyílt fasizmusba torkollt jobbra tolódása idején Kassák fő gondja puszta életének megmentése volt. Egy angyalföldi lakásban bújt meg a fasisz­ta rémuralom elől. A felszabadulás után újból szerepet vállalt a Szociáldemokrata Pártban. A Magyar Művészeti Tanács alelnökeként szer­kesztette az Alkotás című kiadványt, valamint Fodor Józseffel közösen, az Új idők két számát 1947—1948-ban a színvonalas szocialista folyó­irat, a Kortárs szerkesztője volt, ennek hasáb­jain jelentek meg magyar fordításban Aragon, Garcia Lorca és Eluard művei. Kiadták össze­gyűjtött verseinek első változatát, néhány új verses- és elbeszéléskötetét, valamint naplójá­nak egy részletét. Háromfelvonásos drámáját a Nemzeti Színház mutatta be. Kassák irodalmi pályája a két munkáspárt egyesülésével lénye­gében véget ért, Rákosi Mátyás és Révai József a „szocialista realizmust veszélyeztető elem­nek” minősítette. Néhány újabb műve, összegyűj­tött és válogatott írásai csak 1957 után jelenhet­tek meg. Életműve hivatalos elismerésére és né­hány munkásságát méltató tanulmány megjele­nésére 70. és 75. születésnapjáig kellett várnia. FODOR ZOLTÁN 14

Next

/
Thumbnails
Contents