Múzsák - Múzeumi Magazin 1989 (Budapest, 1989)
1989 / 3. szám
Side színháza A Vörös-torony Alanyában Itt készültek a szeldzsukok hajói amelyek fájából még Antonius ajándékaként érkeztek az első szállítmányok Kleopátra Egyiptomába. Az alanyai szeldzsuk Fellegvár romjai között is lépten-nyomon korábbi kultúrák, más népek emlékeire bukkanhatunk. A tengerbe ereszkedő keskeny sziklaélen beszakadt kupolájú keresztény templom maradványa egyensúlyoz, s csupán glóriájuk alapján azonosítható szentek alakjai árulkodnak a várudvar közepén álló mecset egykori rendeltetéséről is. Ibn Battuta a XIV. században még görögök és örmények közösségéről emlékezik meg leírásában. Az örmények az Arméniát már a XI. században fenyegető mohamedán támadások elől menekültek ide kisebb csoportokban, és alapították meg az ókori Kilikia tartomány területén, a Szentföld kereszteseinek támogatását élvezve a Kis-Örményországnak nevezett önálló fejedelemséget. Utolsó erődjeik csak 1450 táján hódoltak meg a török emírek előtt, hányatott sorsukról árulkodik azonban, hogy a várfalakon, bástyákon kívül építmény nem őrzi itt-tartózkodásuk emlékét. Ők emelték a Göksu torkolatától keletre lévő, ma Leányvár, Kizkale néven ismert erőd falait, amelynek parti bástyáit egykor mesterséges gát kapcsolta össze a tengerből kiemelkedő szirtre épült elővárhoz. A gátnak ma már csak az emléke él, á két erőd viszont e kabócáktól és müezzinektől hangos partvidék évezredei között teremt kapcsolatot. A tengeri erődöt még görög telepesek alapozták, falai közül i. e. 67-ben Pompeius füstölte ki a kalózokat, lerombolt köveiből bizánciak, majd örmények építkeztek, átvészelte ciprusiak és egyiptomiak támadását, míg végül török kézre került. Falai tövében pedig fehér tajtékokat vet a tenger, amit mi földrészek közöttinek ismerünk, a törökök viszont csak úgy nevezik: Ak Deniz, vagyis Fehér-tenger. NEMERKÉNYI ANTAL
