Múzsák - Múzeumi Magazin 1989 (Budapest, 1989)
1989 / 3. szám
a tünékeny pillanatot ily módon a halhatatlanságnak átmentó grafikáit, kórajzait, litográfiáit. ,,A szajhák Velazqueze” — ahogy egy kritikus nevezte — belülről ismerte a múlt század végi Párizs szórakoztatóipari műhelyeit, a cirkusz és a zenés-táncos mulatók atmoszféráját, egyúttal anyagi gondoktól mentes élete, de nyomorék volta miatti kirekesztettsége és realista látásmódja okán a maguk ellentmondásosságában ábrázolja annak szereplőit. Egyszerre tudja felmutatni a csillogást s mögötte az embert, észreveszi az elvárásoknak megfelelni akaró pózt és az őszinte megnyilatkozást. E disszonáns világ jellegzetes figurái egyéniségük lényegi vonásaival élték túl kérészéletű népszerűségüket Toulouse- Lautrec művein, (gy őrződik meg az utókor számára a kánkán-táncosnő La Goulue és partnere, a „Csontnélküli" Valentin; a produkciója után megfáradt Cha-U-Kao bohócnő; a légiesen könynyed mozgású Marcelle Lender; az ebbe a közegbe nem is igazán beleillő kifinomult jelenség, Jane Avril; a sanzonszerű dalok „énekmondója", Yvette Guilbert és a sok nő között egy férfi, a saját szerzeményeit előadó Aristide Bruant, fekete bársonyöltönyében, piros sáljával. E jellegzetes figurák fanyar-ironikus krónikása egyébként lelkesen asszisztál a Moulin Rouge születésénél (később híres plakátjával népszerűsíti), melynek vörös fényben pompázó szárnyai épp száz éve, a Világkiállítás idején kezdtek forogni. DOBRAS ZSÓFIA Yvette Guilbert énekel, 1894 Tánc a Moulin Rouge-ban, 1890 Jane Avril kilép a Moulin Rouge-ból, 1892 i
