Múzsák - Múzeumi Magazin 1989 (Budapest, 1989)
1989 / 3. szám
kovácsoltvas rácsai a szecessziós ornamentika és a későbbi jellegzetes Gaudí-stílus előhírnökei. Számos jelentős munkája Güell gyáros számára készült, aki maga köré gyűjtötte a kor jelentős költőit, íróit, képzőművészeit. E körben kedveltek voltak Ruskin írásai, a prearaffaeliták alkotásai, Wagner zenéje. Güell gróf pedralbesi birtokán néhány épületet és barcelonai palotáját is Gaudí tervezte. A barcelonai híres La Rambla út egyik mellékutcájában áll a Palau Güell, ma Színháztörténeti Múzeum. Részletformáiban a hagyományos, gótikus, barokk és rokokó szerkezetek fantáziadús, ötletgazdag átformálását mutatja. Az egyébként nyugodt összhatású, szürke kőburkolatú épületet a parabolikus ívű kapuk pompás vasrácsai, a tető kéményei mozgalmassá, színessé teszik. A belső tér változatos díszítése, a fa, vas, üveg és kerámia elemek fantáziagazdag alkalmazása szinte minden lépésnél meglepetést hoz. Különös plasztikus hatást kelt az egyik emeleti hálószoba oszlopfejezetéről kiinduló, kúszónövényként tekergő vasrács. A zeneteremnek is kiváló központi helyiség kupoláján a kör alakú nyílások misztikus megvilágítást adnak a térnek, s az égboltot idézik. A bútorok Gaudí rokokóból kiinduló szecessziójának jellegzetes példái. A Sagrada Familia templom Gaudí első terve szerint az ekkor Európa minden nagyvárosában megtalálható neogótikus templom lett volna. Az építkezés irányítását Gaudí 1881-ben vette át Vil- lartól, s 1926-ban bekövetkezett haláláig dolgozott rajta. A templom mellett gázolta el egy villamos. Az egymástól jól elválasztható építési periódusok a közadakozásból befolyt pénzek függvényében alakultak. Amikor egy nagyobb adomány lehetővé tette, Gaudí átformálta eredeti elképzelését, s minden részletében kidolgozott ikonográfiái program alapján tervezte újjá. Az egész épület színes festést kapott volna, mely szintén a tartalmi jegyek kiemelésére szolgált. Az elkészült részletek és a tervek a szigorú konstruktőr és a fantáziáját szabadjára engedő díszítő- művész egységét mutatják. Gaudí a templom szerkezetét felfüggesztett fonalak és a rájuk helyezett súlyok segítségével kísérletezte ki. Új statikai megoldásai részben a természet megfigyeléséből származtak. A Krisztus születése kaput gótikus felívelés, barokkos illuzionizmus és ugyanakkor a formák Monet impresszionista festményeivel rokonítható festői egységbe fogása, feloldása jellemzi. A gazdag figurális részletek, a bibliai történet szereplői és a kagylók, teknősök, csigák, a Montserrat sziklacsúcsai is felfedezhetők a motívumok között. Lakóházait is hasonló, a növekedést, fejlődést, mozgást idéző formálás jellemzi. A szecesszió Casa Miiá Sagrada Familia Casa Batlló ornamens-kultusza új tartalmat nyer általa; díszítőformái nem csupán különböző növényi motívumok, hanem a virágzást, az életet, néhol a teremtést idéző kinyíló, tekeredő, kúszó, hol naturalista, hol absztrakt formák. Barcelona egyik jelentős sugárútján, a Passeig de Grácián, egy korábbi épület átalakításából született a Casa Battló (1904—<1906), mely elsősorban színességével, kerámia díszítésével, a tető plasztikus alakításával tűnik ki. A pikkelyszerű, üvegmázas tető, az erkélyek és az első, részben a második emeleti szint ablakainak kialakítása rendkívül mozgalmas és plasztikus hatású. A „kőbarlangnak" (La Ped- rera) nevezett Casa Miiá ugyanezen a sugárúton, a barcelonai négyzethálós szerkezetű újváros lekerekített sarokmegoldásaihoz idomulva helyezkedik el. Alaprajzát, a homlokzat, a belső udvarok, a ház egész tömegének kialakítását hullámzó vonalritmus határozza meg. Az erkélyek kúszónövényszerű rácsokkal díszítettek. A lakások mozgatható válaszfalai, a szabadon álló pillérek, többek közt Le Corbusier-t is megihlették. A Casa Miiá tetején kialakított szoborplasztikák formálása messze túllépi a szecessziós építészet határait, a modern művészet Picassóhoz és Mi- róhoz vezető útját előlegezi. 20
