Múzsák - Múzeumi Magazin 1989 (Budapest, 1989)
1989 / 3. szám
Az előcsarnok A f> Két kilométerre a PeŐ—Djakovlca között húzódó főúttól, egy völgy mélyén folyik a Deöanska Bistrica patak. A sárgálló mezők és a fent tornyosuló hósapkás hegyek gyújtópontjában bújik meg a bizánci építészetből sarjadt pravoszláv balkáni művészet és a félsziget első központosított királyi hatalmának, a Nemanjida szerb uralkodóház találkozásának gyümölcse, a kiváló épségben fennmaradt Visoki-Deóani márványkolostor. A Balkán-félszigeten a VI—VII. században megtelepedett szlávok, köztük az avarok által űzött szerbek kisebb törzsközösségekre, úgynevezett zsupánságok- ra oszolva még évszázadokon át nem alapítottak egységes államot. A szerbeket elsőként, a szlovén és horvát királyságok megalakulása után Nemanja István nagyzsupán egyesítette bizánci fennhatóság alatt álló államszervezetben, melynek függetlenségét Bizánc 1190-ben önként elismerte. Ez a szerb állam Dusán István uralma alatt, 1331 és 1355 között érte el virágzása csúcspontját. A kolostort apja, az e művéről Deíanl Istvánnak nevezett III. Uros király kezdte építtetni 1327-ben. A Szerbia nemzeti stílusaként is meghatározható templomépítési kultúra, melynek a deőani kolostor egyik legszebb képviselője, a kettészakadt római birodalom szerencsésebb túlélő fele, Bizánc szellemi kisugárzásában érlelődött önálló művészeti ággá. Amikor a Nemanjidák kolostorépítési láza kitört, a terület már két egymástól elkülönülő befolyás alatt állt: a félsziget északi és nyugati felében a felbomlott és barbár támadásnak áldozatul esett nyugatrómai birodalom helyén létesült államokban viszonylag hamar kibontakozik a román művészet, míg a belső, déli felében a klasszikus képnek némileg folytatásaként a bizánci kereszténység. Ennek hatása kezdetben még a Balkánon is teljes tisztasággal mutatkozik, később azonban az Adriai partokon a horvát királyság kisméretű templomaiban már a népi, nemzeti jelleg Is érvényesül. Ezáltal a fenséges építészetbe ugyan némi vidékiség vegyül, ugyanakkor megkezdődik az önállósulás. Bár a vallás meghatározó szerepe megmarad, és ezért a pravoszláv kultúra sajátosságai mindenütt megtalálhatók, az elszakadás és az önállóság a Nemanjidák alatt válik teljessé. Deőani István apja, Milutln mint nagy kolostorépító maradt meg népe emlékezetében. A deőani kolostort is kotori (cattaról) építőmester emelte, tehát a kor követelményének és a Nemanjidák kívánságának megfelelően szerkezetében és kiképzésében egyaránt a tengerparti román stílus érvényesült. A kolostor, vagyis a szláv nyelvekben használatos nevén monastir ma is működik. A völgyteknőben terpeszkedő épületegyüttes, mint látvány önmagában nem különösebben érdekes. A körbefutó falak miatt a zömök templom alig, a szerzetesek lakhelyéül szolgáló faerké- lyes konak pedig egyáltalán nem (átható. A falakon kívül, a mezőn méhészkednek a feketébe öltözött fehér csuklyás szerzetesek. A komor kőfalak mögötti békés világ pedig egészen sajátos hangulatot áraszt. Az udvar közepén elhelyezkedő, előcsarnokból, főtemplomból és szentélyrészből álló templom háromhajós bazilika. A tengerparti építészet román stílusjegyeihez a Nemanjidák is hozzátették a magukét. Milutln idejében az újonnan épült templomok falát egynemű kövek helyett vörös tégla és terméskövek váltogatásával tették mozgalmasabbá. Az itteni templomon az építő, Vita Fe- renc-rendi mester kétszínű csiszolt márványlapokkal érte el ugyanezt a festői színhatást. Ha áthaladunk a boltíves külső kapu alatt, első pillantásunk a templom főbejáratát is magába foglaló díszes keleti oromzatra esik. A pravoszláv szokásokhoz
