Múzsák - Múzeumi Magazin 1989 (Budapest, 1989)
1989 / 3. szám
A gabona- és lisztminősítés eszközei VIKIM ÉS IIOMKÁK Patak- és hajómalom makettje A növénytermesztés elterjedésével együtt, mintegy tízezer évvel ezelőtt kezdődött a kenyérgabona feldolgozása. A földműveléssel foglalkozó törzseknél gabonakészletek gyűltek fel, s így megoldásokat kerestek a termény tárolására. A gabonaszemeket felhevített köveken szárították, pörkölték. A pörkölés részben a tartósítást szolgálta, részben könnyítette a feldolgozást. A kicsépelt gabonaszemek tárolásáról sokféle módon gondoskodtak. Az életet jelentő termést óvni kellett az időjárás viszontagságaitól és az ellenségtől is. Az őskorban, a neolitkori Körös-kultúra embere nagy méretű edényekben tárolta a kenyérnek valót. A bronzkorszakon át egészen a népvándorlás koráig ilyen edényekben tárolták a gabonát. A népvándorlás idején, majd azt követően a honfoglaló magyarság vermekben tárolta a gabonát. A föld alatti vermekben való tárolás egészen a XIX. század első harmadának végéig volt szokásban. A vermek főleg körte alakúak voltak, melyeket szalmával égettek ki, s tetejüket igyekeztek vízszintesen zárni. A Békés megye vízjárta területeire települt lakosság az úgynevezett hátasabb részeken ásta meg gabonás vermeit. Helynevek is őrzik e vermek helyét, köztük Vermeshát, Vermeskert. Régészeti ásatásokból ismerünk ilyen vermeket már a kora Árpád-kori falvakból is. írásos híradás, róluk szóló adat a XVIII, századi levéltári anyagban található. Kisebb mennyiségek tárolására ekkor már használtak tapasztott vesszőkast, ácsolt ládát is. Ezek a tárolási módok szinte az 1950-es évekig megmaradtak. A XIX. század elejétől néhol már különálló épületek a hombárok, melyek fonott sövényre tapasztott falból, fából és téglából készültek. Békés megye déli és keleti területein elterjedt a boglyakemence alakú, tapasztott, kissé földbe mélyített kúpos tetejű gabonatároló. A századforduló után a nagygazda portákon külön kis magtárakat építettek, vagy a kamrákban deszkarekeszték mögött tárolták a gabonát. Az uradalmak pedig nagy befogadóképességű, impozáns külsejű magtárakban tárolták gabonakészleteiket. Újkígyóson és Dobozon, bár rossz állapotban, de még áll két Ybl Miklós tervezte szép magtár. A régészeti feltárások alkalmával előkerült eszközök arról tanúskodnak, hogy a gabona feldolgozása Békés megyében is több ezer éves múltra tekinthet vissza. Az emberek a magvakat kövek között összetörték, vízzel péppé keverték, és felhevített köveken megfőzték vagy megsütötték. A területen klasszikus leletnek számít a Dévaványa-Réhely határrészen talált őrlőhely és a Békés-Povádzugi őrlőkő. A középkorban használták az ókorból hagyo- mányozódott gabonafeldolgozó eszközöket, de újak is születtek. A régi kéziőrlés mellett elterjedtek a vízimalmok, szárazmalmok és a szélmalmok. Már a forgórendszerű, egyszerű kézimalmok is jelentősen megnövelték az aprítás teljesítményét. Rövidesen szükségessé vált, hogy a teljesítmény növelése érdekében a kézi munkát állati vagy valamely természeti erőforrás, a víz vagy a szél helyettesítse. A megye területén nagy mennyiségben talált, kora Árpád-kori telephelyről származó lelet is bizonyítja, hogy a megtermelt gabonát minden háztartás maga őrölte meg. A török hódoltság után a kézimalom és néhány vízimalom jelentős szerepet játszott a megtermelt gabona feldolgozásában. A XVIII, század közepére az állati erővel hajtott szárazmalmok kerültek túlsúlyba. A meghajtás nagy küllős fakerékkel történt, amelyhez hámmal fogták be a vonóállatokat, és azok körbe-körbe járva forgatták a kereket. A fakerék külső peremén beékelt fogazatsor adta át a forgó mozgássá alakított energiát az őrlést végző kopároknak. Békés megyében a szélmalmok a XVIII, század második felében jelentek meg. Mint általában az Alföldön, itt is a tornyos holland szélmalom típusa terjedt el, négy vagy ritkán hat vitorlával. írott forrásaink szerint az első szélmolnárok német nyelvterületről származtak. A XIX. század közepén az egyre sűrűbben épülő, a nép által „tüzes malomnak" nevezett gőzmalmok háttérbe szorították a középkorban már jól ismert vízi- és szárazmalmokat. A gőzmalmok gyors terjedése, jóval nagyobb teljesítőképessége, nagyobb választékban előállított és többféle minőségben készített lisztáruja, a száraz- és szélmalmok fokozatos eltűnését eredményezte. A múltból és a jelenből ad ízelítőt a békéscsabai Gabonamúzeumban látható történeti kiállítás. CS. SZABÓ ISTVÁN
