Múzsák - Múzeumi Magazin 1988 (Budapest, 1988)

1988 / 2. szám

A hajó a legtökéletesebb ház. Mindent tud, amit egy háznak tudnia kell, s képes arra is, amire a házak nem képesek: mozog. Más mozgásra és tartózkodásra egyidejűleg alkalmas szerkezetek a hajónál sokkal inkább alárendeltek a mozgás támasztotta követelményeknek. A járművek közül az autó, azaz járuléka, a lakókocsi szolgál még lakásul vagy egyéb „ház-funkcióban", de leginkább csak ideiglenesen. A hajó nemcsak hosszabb utazások alkalmával nyújt otthont az utasoknak és a személyzetnek, hanem a lakóhely ősi formája is. A távol-keleti csónaklakók hajója minden otthon iránti szükségletet kielégít, még azt is, hogy lakói a házukkal együtt költözhetnek kedvük szerint. A vízen lakás korábban Európában is elterjedtebb volt, igaz ez az életmód foglalkozáshoz kötődött. Régi fényképeken felfedezhető, hogy a Dunát a városok, falvak mentén a folyó sodrásában lehorgonyzóit vízimalmok lepték el: kis faházak sorakoztak a vízen. Az építész számára a hajók különös vonzereje éppen abban rejlik, hogy míg teljes körűen kielégítik a hosszú tartózkodás követelményeit, sokkal takarékosabb helykihasználást tesznek lehetővé, mint az a szárazföldön álló épület esetében megszokott. Különösen az óceánjáró hajók nyújtanak jó példát arra, hogyan lehet kielégíteni a luxus-lakásigényeket a hajózás feltételei között. A biztonságos és gyors mozgás kívánta követelményeket szigorúan be kell tartani, ahogyan a szárazföldi házak esetében is alkalmazkodni kell a környezet feltételeihez. A hajó, a mozgó ház kultusza az ősi kultúráktól kezdve napjainkig terjed. Az egyiptomi királysírok földbe temetett hajói, Artus legendája, a vikingek hajóművészete mind részei ennek a kultusznak. A hajó ősképe, a történelem első hajója, maga is háznak épült. Noé bárkája az Úr részletes útmutatása szerint készült: „Ablakot csinálj a bárkán, és egy singnyire hagyd azt felülről; a bárka ajtaját pedig oldalt csináld; alsó, közép és harmad padlásúvá csináld azt." (Mózes I. könyve 6. rész.) A bárka több mint egy éven át adott szállást a benne lakóknak. A későbbi ábrázolásokon mindig úszó ház képe jelenik meg, amit gyakran a kortárs lakó-bárkák példája alapján rajzoltak. Különössége mégis az, hogy évezredeken át fennmaradt, változatlanul használt for20

máról van szó. A hajók kultuszát napjainkig elsősorban a hajósnépek őrizték meg. A halászatra és tengeri kereskedelemre berendezkedett országok lakóinak életmódját a vízzel való kapcsolat határozta meg. Norvégiában vagy Hollandiában lépten- nyomon találkozhat az ember a hajókhoz való kötődés ösztönös formáival, még ha a hajózás körülményei és szerepe döntően meg is változott az utolsó évszázadban. Kiöregedett, partra emelt hajók a Duna és a Tisza mentén is szolgálnak lakásul, hétvégi házul, de míg ez nálunk különlegesnek számít, Hollandiában mindennapos dolog. A legtöbb hajólakás Amszterdamban van, nemcsak roncshajókat vettek birtokba a hajléktalanok, hanem sok helyütt épültek összkomfortos deszkaházak a csatornákon, vízre néző, virág borította teraszokkal. Ezek saját erőből létesített úszó házak, alakulásuk hosszú, spontán folyamat eredménye, nem építész koncepciója áll mögöttük.

Az építészek a hajóépítés példáján inkább a részletformálás hangulati elemeit, a gazdaságos térkapcsolatok kialakítását tanulmányozzák és követik, mint a hajó egészét. A hajóenteriőrök atmoszféráját, sajátos barátságos világát őrzik a forgalomból kivont balatoni és dunai hajók, a partra emelt vagy végleg lehorgonyzóit és új funkcióban üzemelő hajók. Éppen különös hangulatuk adja a bennük berendezett kávéházak, éttermek, múzeumok varázsát. De a hajóbelsöt idéző kocsma, kávéház is mindenütt megtalálható Európában Angliától Olaszországig, elsősorban a tengerpartok közelében. Nem véletlenül Hollandia az az ország, ahol az építészek a legmesz- szebbmenően követték az épülettervezésben a hajók példáját. Magától értetődőnek tűnik, hogy az amszterdami Scheepvaarthuis, három hajózási társaság palotája, mely 1913 és 1916 között épült fel, nemcsak alaprajzában hajó formájú és megjelenése is olyan a kikötőben, mint egy éppen befutó óceánjáróé, hanem belső terei is hajóra emlékeztetnek. Lépcsőházát hatalmas üvegtető borítja, amelyen a világtengereket behálózó hajójáratok térképei láthatók. A részletformák és a nemes faanyagok a luxushajók szalonjait idézik, akárcsak az ugyanebben az időben épült mozi,a Tuschinski előcsarnoka.

Családi ház Bergenben, 1917