Múzsák - Múzeumi Magazin 1988 (Budapest, 1988)
1988 / 1. szám
XIX. század végi kereskedőház Izland, a jégország fővárosa: Reykjavik Európa és Észak-Amerika között fekszik, közel az északi sarkkörhöz. Éghajlata enyhe, a Golf-áramlat a Mexikói-öböl melegével fűti partjait. A körülbelül Debrecen nagyságú városban az ország lakosságának fele él. A város Izland délnyugati szélén, a tágas Faxaflói-öböl mentén terül el, az utcák szélesek, a házak legfeljebb két-három szintesek, egymástól távol épültek. A város tágas. levegős, helyenként még járda sincs. Egyre- másra épülnek szigorú építészeti előírások alapján a két- és négyemeletes típusházakból álló korszerű lakóépületek, lakótelepek. Reykjavik fiatal város: lényegében az utóbbi harminc-negyven év során épült, illetve újjáépült. Kevés műemlékkel rendelkezik, azok is főleg a kikötő körüli óvárosban láthatók. Itt találjuk az 1770-ben kőből épült kormányzósági házat, amely ma az elnök és a miniszterelnök otthona. 1845-ben épült a Latin Iskola, 1847—48-ban az evangélikus székesegyház és 1881-ben készült el a parlament, az Althingis. Az izlandiak kezdetben durva kőtömbökből, fából építkeztek, s a házakat földdel szigetelték. 1920-tól fokozatosan tértek át a beton alkalmazására, ma már szinte kizárólag ebből az anyagból építkeznek. A jellegzetes lakó- és középületek, templomok közül többet felépítettek a skanzenban. Az 1957- ben megnyitott Árbaer múzeum területén álló 23 épület mindegyike eredeti funkciójának megfelelően működik. A fa- és kőépületek mellett két XIX. századi templom XIX. század végi tanya földből épült „ház" is látható, amilyenekben egykor az első telepesek éltek állataikkal együtt. A skanzen területén áll a templom épületegyüttese, egy major, lakó- és melléképületekkel, kovácsműhely, halszárító, „a doktor” 1907-ben épült háza. tizenegy különböző típusú lakóház és néhány ipari múemlék, tűzoltókocsi és más felszerelések. A templom 1842-ben épült, és a jellegzetes XIX. századi izlandi templomok szép példája. Fából épült, aztán befedték földdel, azóta már benőtte a fű. 1896-ban átalakították, majd 1961-ben rekonstruálták és felszentelték. A kovácsműhelyt 1963-ban állították fel a múzeum területén. Földből és kőből épült, megtalálhatók benne az egykor használt szerszámok. A múzeum területén álló majorhoz hasonló jellegű tanyákat 1464-től említenek az első feljegyzések. Az ilyen tanyákat általában két család lakta. A földdel és kővel körülrakott épületek egymásba nyíltak, a lakóépületekből közvetlenül át lehet jutni a gazdasági és állattartó épületekbe. Az 1686-ban épült majort 1891-ben restaurálták, 1912-ben kibővítették. A lakóházak általában kő alapra fából épült nyeregtetős, kétszintes épületek. A kisebbekben a padlásszintet is lakták, légterük kicsi, mert takarékoskodni kellett a fűtőanyaggal. A múlt századi házak e század hetvenes éveiben kerültek ide, a skanzen ma is bővül. TOMPA LÁSZLÓ 43
