Múzsák - Múzeumi Magazin 1988 (Budapest, 1988)

1988 / 1. szám

Zimbabwe és egyben egész fekete Afrika legrégibb, ma is látható tör­ténelmi emléke a zimbabwei Shona királyság palotája, mely több né­ven szerepel a különböző korok tér­képein: Great Zimbabwe, Zimbab­we, Fort Viktoria, Masvingo. A tele­pülés egy természetes sziklaerőd és a tetején emelt kastély védel­mében, a völgyben, magas kőfalak mögött húzódik. Lenyűgöző az a statikai és stratégiai felkészültség, amellyel ezt az erődrendszert és palotát a sziklák tetején hét-nyolc- száz éve megalkották. Az egykori tervezők éltek a természet adta le­hetőségekkel, egy-egy szurdokból, sziklaoromból a köré épített kövek révén titkos folyosót vagy bevehe­tetlen bástyát alakítottak ki. Vajon kik és miért építették ezt a csodá­latos, nagyrészt még ma is épen álló kővárost ott, ahol az agyag, a fa és a vályog a fő építőanyag? A történelem nem jegyzett fel jelen­tősebb támadást a térségben, hogy ilyen erődök építését akár némileg is igazolva látnánk. Ugyanakkor a helyi dokumentumok szerint még harminckét hasonló, bár korántsem ilyen méretű építmény található Zimbabwében. Great Zimbabwe pompás falait elsőként Carl Mauch német felfedező és geológus ismer­tette meg a külvilággal a XIX. szá­zad végén. Zimbabwe népe azonban azelőtt legalább hétszáz évvel is­merte már eredetét, virágzását és hanyatlását. Építésének kezdete 1100-1150 közé tehető. A helyszínen talált leletek feltételezni engedik, hogy Great Zimbabwe az i. sz. XIII—XV. században élte fénykorát, és a Shona-Karanga civilizáció al­kotása volt. Kis településekből fej­lődött hatalmas, tekintélyes állam­má. Feltételezhetően az arab arany­kereskedelem helyezte a figyelem középpontjába. A tudósok úgy vélik, Great Zimbabwe akkor vált lakat­lanná, amikor a lakosság a XV. szá­zad végén kimerítette már a ter­mőföldeket, bányákat, és kénytelen volt más tájakra költözni. Ez az ál­lam politikai, szociális és gazda­sági gyengüléséhez vezetett, s va­lószínűleg a XVIII, században szűnt meg véglegesen. Great Zimbabwét speciális méretű, kötőanyag nélkül egymáshoz illesz­tett gránit tömbökből építették. Az építéshez csaknem egymillió ilyen tömböt alkalmaztak. Területe hét- százhúsz hektár, és a kőépítmények három fő csoportjából áll: a palo­tából, a fő szárnyból, valamint a völgy épületeiből. Great Zimbabwe elhelyezkedését a terület szokatla­nul mérsékelt éghajlata és a szom­szédságában lévő Kyle-tó határoz­ta meg, amelyeknek köszönhetően zöld sziget jött létre a száraz zim­babwei téli hónapokban is. A kör­nyező dombok sziklái alkalmasak voltak az építkezésre, és a leg­ősibb falak egykori szent helyeket ölelnek körül. Great Zimbabwe leg­régibb része a palota, amely egy meredek gránitszikla szélén helyez­kedik el, csaknem száz méter ma­gasan. Ez volt a király lakóhelye. A domb gerince mentén több kisebb, rituális és történelmi jelentőségű szárny található. Ezek magukban foglalnak fülkéket, beugrókat, a Vaskőbarlangot és az egykori ritu­ális helyiségek maradványait. Itt igen sokat találtak a híres, kemény szappankőből készült Zimbabwe madárból, mely az ország múltjá­nak művészeti szimbóluma. E farag- ványok most a helyi múzeumban láthatók. A kőmadár erősen stilizált változata, amely ideális heraldikai adaptációra, az ország zászlaján és pénzein, jelvényeken és különböző nemzeti szervezetek jelzésein lát­ható. A madár ma azt az elmúlt kor­szakot jelképezi, amikor Great Zim­babwét alapították, és még embe­rek lakták. A régi ösvény vezetett eredetileg a királyi palotához. Ez hatalmas, gömbölyű gránitkövek között épített szűk lépcső. A csúcs felé annyira elkeskenyedik, hogy egyszerre csak

Next

/
Thumbnails
Contents