Múzsák - Múzeumi Magazin 1988 (Budapest, 1988)
1988 / 1. szám
Zimbabwe és egyben egész fekete Afrika legrégibb, ma is látható történelmi emléke a zimbabwei Shona királyság palotája, mely több néven szerepel a különböző korok térképein: Great Zimbabwe, Zimbabwe, Fort Viktoria, Masvingo. A település egy természetes sziklaerőd és a tetején emelt kastély védelmében, a völgyben, magas kőfalak mögött húzódik. Lenyűgöző az a statikai és stratégiai felkészültség, amellyel ezt az erődrendszert és palotát a sziklák tetején hét-nyolc- száz éve megalkották. Az egykori tervezők éltek a természet adta lehetőségekkel, egy-egy szurdokból, sziklaoromból a köré épített kövek révén titkos folyosót vagy bevehetetlen bástyát alakítottak ki. Vajon kik és miért építették ezt a csodálatos, nagyrészt még ma is épen álló kővárost ott, ahol az agyag, a fa és a vályog a fő építőanyag? A történelem nem jegyzett fel jelentősebb támadást a térségben, hogy ilyen erődök építését akár némileg is igazolva látnánk. Ugyanakkor a helyi dokumentumok szerint még harminckét hasonló, bár korántsem ilyen méretű építmény található Zimbabwében. Great Zimbabwe pompás falait elsőként Carl Mauch német felfedező és geológus ismertette meg a külvilággal a XIX. század végén. Zimbabwe népe azonban azelőtt legalább hétszáz évvel ismerte már eredetét, virágzását és hanyatlását. Építésének kezdete 1100-1150 közé tehető. A helyszínen talált leletek feltételezni engedik, hogy Great Zimbabwe az i. sz. XIII—XV. században élte fénykorát, és a Shona-Karanga civilizáció alkotása volt. Kis településekből fejlődött hatalmas, tekintélyes állammá. Feltételezhetően az arab aranykereskedelem helyezte a figyelem középpontjába. A tudósok úgy vélik, Great Zimbabwe akkor vált lakatlanná, amikor a lakosság a XV. század végén kimerítette már a termőföldeket, bányákat, és kénytelen volt más tájakra költözni. Ez az állam politikai, szociális és gazdasági gyengüléséhez vezetett, s valószínűleg a XVIII, században szűnt meg véglegesen. Great Zimbabwét speciális méretű, kötőanyag nélkül egymáshoz illesztett gránit tömbökből építették. Az építéshez csaknem egymillió ilyen tömböt alkalmaztak. Területe hét- százhúsz hektár, és a kőépítmények három fő csoportjából áll: a palotából, a fő szárnyból, valamint a völgy épületeiből. Great Zimbabwe elhelyezkedését a terület szokatlanul mérsékelt éghajlata és a szomszédságában lévő Kyle-tó határozta meg, amelyeknek köszönhetően zöld sziget jött létre a száraz zimbabwei téli hónapokban is. A környező dombok sziklái alkalmasak voltak az építkezésre, és a legősibb falak egykori szent helyeket ölelnek körül. Great Zimbabwe legrégibb része a palota, amely egy meredek gránitszikla szélén helyezkedik el, csaknem száz méter magasan. Ez volt a király lakóhelye. A domb gerince mentén több kisebb, rituális és történelmi jelentőségű szárny található. Ezek magukban foglalnak fülkéket, beugrókat, a Vaskőbarlangot és az egykori rituális helyiségek maradványait. Itt igen sokat találtak a híres, kemény szappankőből készült Zimbabwe madárból, mely az ország múltjának művészeti szimbóluma. E farag- ványok most a helyi múzeumban láthatók. A kőmadár erősen stilizált változata, amely ideális heraldikai adaptációra, az ország zászlaján és pénzein, jelvényeken és különböző nemzeti szervezetek jelzésein látható. A madár ma azt az elmúlt korszakot jelképezi, amikor Great Zimbabwét alapították, és még emberek lakták. A régi ösvény vezetett eredetileg a királyi palotához. Ez hatalmas, gömbölyű gránitkövek között épített szűk lépcső. A csúcs felé annyira elkeskenyedik, hogy egyszerre csak
