Múzsák - Múzeumi Magazin 1988 (Budapest, 1988)
1988 / 1. szám
Hétszáz éve, 1288-ban született középkori történelmünk nevezetes uralkodója, Károly Róbert, akit a magyar források Károlynak neveztek. Az utókor mostohán bánt vele, már a kortársak által is néha-néha Nagynak nevezett fia, Lajos mellett alakját kevésre becsülte. Károly Róbert ugyan Dél-ltáliából került hazánkba, mégsem volt olasz származású. A szintén Károly nevet viselő dédapja IX. (Szent) Lajos francia király öccse volt. Mint legifjabb királyfi lett Anjou grófja, de nem elégedett meg a kis grófsággal, előbb Provence-t szerezte meg, majd 1265-ben a római pápától elnyerte az itáliai félsziget déli részét magába foglaló Nápolyi királyságot. Itt látta meg a napvilágot későbbi uralkodónk, Károly Róbert. Nagyanyja V. István királyunk leánya, Mária, így az Árpád- ház leszármazottjaként formálhatott igényt a magyar trónra. Ugyanakkor a nápolyi korona várományosa is volt, de 1296-ban, majd 1297-ben a család és a pápa mégsem őt, hanem nagybátyját, Róbertét jelölte a délolasz fejedelemség élére. így Károly Róbert, jogigényei fenntartása mellett Magyar- országot választotta. Ehhez a családtól és a Szentatyától is megkapta a támogatást. Amikor tizenkét évesen a magyar királyság földjére lépett, még élt az utolsó Árpád-házi király, III. András. Néhány hónap múlva ugyan meghalt, de a gyermek trónigénylő helyzete nem erősödött meg, bár támogatta a pápa, a hazai klérus nagyobbik része, s őt segítették az olasz bankházak kölcsönei. De az ország főurai nem őt, hanem az Árpád-házzal szintén rokonságban álló cseh királyfit, Vencelt választották uralkodónak. A nagyurak leghatalmasabbjai, Csák Máté, Kőszegi Henrik, Aba Amadé, Kán László ekkor már önálló tartományok kialakítására törekedtek, akár a király ellenében is. Vencel néhány évi küzdelem után belefáradt abba, hogy kiharcolja a győzelmet Károly Róberttel és a tartományurakkal szemben. Jogait Ottó bajor hercegre ruházta, akit azonban Erdély vajdája, Kán László a koronával együtt elfogatott. Végül csak nagy üggyel-bajjal tudott elmenekülni. A kudarcok nem szegték az ifjú Károly Róbert kedvét. Kitartása meghozta a gyümölcsét, a politikai színtéren ő maradt egyedül. Gentilis bíboros, akit a pápa azért küldött Magyarországra, hogy előremozdítsa ügyét, nem kis erőfeszítéssel elérte, hogy 1308-ban az ország előkelői királyuknak ismerjék el Károly Róbertét. Ehhez még a leghatalmasabb tartományúr, Csák Máté hozzájárulását is sikerült elnyernie. Ettől az időponttól számítják az Anjou-dinasztia magyarországi uralkodását. A koronázásra azonban még várnia kellett. Ugyan már kétszer ékesítették a fejedelmi jelvénnyel, törvényes királynak csak az volt tekinthető, akit az esztergomi érsek Székesfehérvárott koronázott meg és kent fel. Ez akkor történhetett meg, amikor 1310-ben Kán László visszaszolgáltatta Szent István koronáját. Uralkodó lett, de nem volt övé a hatalom. Ehhez újabb évek szívós küzdelmére volt szükség. 1311-ben a kassai polgárok megölték a király régi hívét, Aba Amadét. Arra lehetett számítani, hogy a bírák, akiket az uralkodó az ügy kivizsgálásra küldött ki, keményen elmarasztalják a polgárokat. De a fejedelem kivételes alkalmat látott ebben arra, hogy egy tartományúri hatalmat felszámoljon. így a polgároknak lett igazuk. Aba Amadé fiai Csák Mátéval szövetkeztek. De hiába, mert 1312 júniusában A rozgonyi csata a Képes Krónika iniciáléján
