Múzsák - Múzeumi Magazin 1987 (Budapest, 1987)
1987 / 2. szám
Költő szól a zene nyelvén 1862. augusztus 22-én, a Párizs melletti St. Germaine en Lai-ben született Achille-Claude Debussy. Szerény polgári családjában mindaddig nem akadt muzsikus, és ő sem számított csodagyereknek. Zenei tehetségét tíz éves koráig nem sejtette senki, bár nagynénje jóvoltából ő is tanult zongorázni, mint akkoriban sok más gondosan nevelt gyermek. Egyik zongoratanárnője, aki történetesen Verlaine anyósa volt, felfigyelt muzikalitására, és azt tanácsolta, próbálkozzék meg bejutni a párizsi Conservatoire-ba. Tizenegy évesen lett a nagyhírű zenei intézmény növendéke, és huszonkét éves korában mondott búcsút a patinás falaknak. Ezalatt Marmontel, Guiraud, La- vignac, Massenet és Émile Durand növendéke volt. Tanította egy ideig Franck is, de ő hamarosan túladott a rebellis tanítványon, aki makacsul a maga útját járta. Az alig húsz esztendős muzsikusnövendék házitanítói állást vállalt a dúsgazdag orosz nagyvilági hölgy, Nagyezsda von Meck gyermekei mellett. Meck asszony (aki mint Csajkovszkij titokzatos módon mindvégig láthatatlan kísérője és bőkezű pártfogója írta be nevét a zene történetébe) jóvoltából Debussy nemcsak Svájcba és Olaszországba jutott el, de kétszer elkísérhette a családot Oroszországba is. Az itt szerzett benyomások, elsősorban Borogyin és Muszorgszkij zenéje döntő hatással volt a zeneszerző kibontakozására. Konzervatóriumi tanulmányai befejezésekor, 1884-ben Debussy elnyerte a Római Díjat, A tékozló fiú című kantátájával. A pályázat hagyományos stílusban írt vokális mű benyújtását szabja feltételül, a díj elnyerése a római Medici Villában töltött három esztendőt eredményez. Érdekes módon azonban nem a gondtalan alkotás lehetősége vonzotta a fiatal francia komponistákat, hanem az erkölcsi diadal, a zene világában való érvényesülés esélye. A szabályzat értelmében Debussy is köteles volt eljuttatni a Medici Villában írt müveit a párizsi bírálóbizottsághoz, ily módon adva számot arról, hogy méltó volt a kitüntetésre. E „római küldemények" között volt A választott hölgy című kantáta és a Tavasz című zenekari kompozíció is. A nyolcvanas évek végén további jelentős benyomások hatása alá került Debussy. Elsőként a kortárs francia költők, Baudelaire, Verlaine, Mallarmé költészetének zeneiségét felismerve, a dalirodalom új útját jelölte ki a huszonöt esztendős zeneszerző. A következő meghatározó élmény Wagner nevéhez fűződik. 1888-ban és 89-ben Bay- reuthban végighallgatta az Ünnepi Játékokat, és megismerte a Nürnbergi mesterdalnokok, a Parsifal, majd a Trisztán és Izolda világát. Látóköre egyre szélesedik. Ellentétben a francia művészek zömével, akik számára a világ hazájuk határainál véget ér, Debussy érdeklődése egyre távolabbra hatol, míg Európán is túllépve a Távol-Kelet hangjaira figyel fel. Az alkalmat erre az 1889-es párizsi Világkiállítás adja, ahol a jávai gameláng zene hangzásvilága is feltárul előtte. Ezt ugyanúgy beépíti stílusába, mint az anyanyelvi költészet új kifejezésmódját, a nagy orosz mesterek harmóniavilágát és a wagneri zenedráma dallamszerkesztését. Harminc esztendős elmúlt, mire a nyilvánosság elé lép első igazán jelentős művével. A Mal- larmé-költemény ihletésére komponált trilógia első, de később nem folytatott részlete, az Előjáték egy faun délutánjához 1894-ben hangzott el először a haladó szellemű Société Nationale karácsonyi hangversenyén, Párizsban. Ez a bemutató joggal tekinthető a modern zene premierjének. Mindaz megtalálható ebben a rövid szimfonikus költeményben, ami Debussy önmaga által megteremtett zenei nyelvére jellemző: a hangzás iri- záló pasztellszínei éppúgy, mint a kromatikában tobzódó, végtelenbe nyúló dallam érzéki bágyadt- sága, a harmóniák választékossága, a forma lekerekített szabatossága, mindenek fölött pedig a költői képek keltette impresszió egyedi varázsa, tűnő álomképek kiszámíthatatlannak tetsző, valójában azonban sziklaszilárd alapokra épülő, mértani pontossággal megtervezett együttese. Mindez készületlenül érte a zenei világot. Sokakat megtévesztett a szokatlan hang, az új alkotói magatartás, amelyet azután impresszionizmusnak nevezni és a felelőtlen öncélúság, a bohém mezbe öltözött könnyelműség cégérének használni szinte magától értetődővé vált a századforduló idején. Holott mi sem állott távolabb Debussytól, mint ezek a vonások. A Faun komponálásával egy- időben írt, gyönyörű Vonósnégyese mintha csak előre megfogalmazott védöbeszéd lenne mind e lehetséges vádakkal szemben: monotematikus szerkesztése, a feldolgozás szigorúan organikus A Pelléas és Mélisande bemutatójának színpadképe
